„Ne fürgyé le”: új neve lesz a Hegyaljának?

De maradjunk az eredeti névnél! A VIII. Hegyalja Fesztivál július 15-én reggel 10 - kor bezárta kapuit. A fura új név a csaknem egyhetes banzáj alatt ragadt rá, mely mindenki jelszavává avanzsált a hétvégére. Azért idén is volt, aki nem bírta otthon hagyni civilizált énjét, s engedett a zuhanyzás csábításának. Mely nem mindig volt annyira csábító… de erről majd később!

0. nap, szerda

Ismét eljött ez a csodás időszak, a július közepe, amely vitathatatlanul a Hegyalja Fesztivált jelképezi minden keleti régióban élő fiatal számára. Idén teljesen elkésve éreztem magam, hogy „csak” a 0. napon vánszorogtam le Tokajba, hiszen volt már olyan ismerősöm, aki előző hét szombaton(!) lefoglalta a jó kis helyét a kempingben. De az átlag buliarcok már hétfő-kedd környékén megrohamozták az egyébként csendes kisvárost.

Természetesen a Tisza Kemping már dugig volt, s a másik is kezdett megtelni délutánra. Olyannyira, hogy iszonyú sorokban vártak az emberek, mire megtudták, hová tudnak egyáltalán sátrat verni. Idén először a sajtósoknak külön kis helyet különítettek el, ami már nagyon elkelt ide, a külön számítógépekkel együtt. Miután délután három-négy körül végeztünk az egész „cipekedem - sorban állok - sátrat verek”  tortúrával, jártányi erőm sem maradt. Ledőltünk hát a sátorban, és feltöltődtünk az esti koncertekre.

Szerencsére pont az egyik kedvenc bandámmal, az AB-CD - vel melegített be a fesztivál. A DeWalt sátor teljesen megtelt este nyolcra, s az őrjöngő tömeget az sem zavarta, hogy majd meg lehetett fulladni a melegben. A legendás AC/DC dalok hibátlanul csendültek fel, a rajongók teli torokkal énekelték Lacival a TNT, a Thunderstruck és más hasonló slágerek sorait. A fiúk még egy ágyúval is meglepték a közönséget, melyet a színpad jobb oldalán helyeztek el. Ezután a Jim Beam sátor felé vettük az irányt, hiszen kezdődött a Junkies koncertje. A négytagú punkformáció a lányok kedvence, sikítozó tinilányokból most sem volt hiány. Szekeres Andrisék a szokásos lendülettel vetették bele magukat a buliba, kevés átkötőszöveg, annál több zúzás.

Bill a király

Tíz órakor ugyanitt egy legenda lépett színpadra, amit az arra járó könnyen kitalálhatott a „Bill a király!” és hasonló bekiabálásokból. A Deák Bill Blues Band kicsit és nagyot egyaránt megmozgatott, több generáció ismeri és szereti a zenéjét. Az egyik legszimpatikusabb esemény az volt az egész fesztivál alatt, hogy a biztonságiak beengedtek egy mozgássérült rajongót a kordon mögé, hogy biztonságban és zavartalanul élvezhesse kedvence koncertjét.

A 0.nap még nem minden színpadon voltak programok, így nagy lehetőség híján visszamentünk a DeWalt sátorba, ahol a Hollywood Rose húzta a talpalávalót. A Guns’n’Roses emlékét felidéző zenekar jó munkát végzett, a ’90-es évek rockhangulata mindenkire átragadt. Az énekes még hasonlított is Axl-re, bár inkább a mostani énjére… Nagyon elemükben voltak a fiúk, egy percre sem álltak meg, az énekes még a közönség közé is bement – a lányok legnagyobb örömére. A legszívhezszólóbb az volt, amikor egy barátjuknak játszottak egy dalt: az AB-CD egykori gitárosának, az elhunyt Hümérnek az emlékére. És éjféltájban felcsendült a Knockin' on Heavens door… 1. nap, csütörtök

Reggel melegre ébredtünk, ami általában nem lenne szokatlan érzés egy fesztiválsátorban. Ám idén azt jósolták a meteorológusok, hogy ezen a héten ritka hideg lesz, no és eső… Így öltöztünk, így készültünk, de hiába: meleg volt, mint mindig. Ez nem is lenne olyan nagy baj, ha az ember rövidgatya és bikini helyett nem 8 pulcsit hozott volna… Délben sajtótájékoztatót tartottak, itt többek között azt is megtudhattuk, hogy egy-két év múlva szeretnének programokat szervezni Tokaj városában is, a borkóstolóktól kezdve akár a színházi előadásokig.

[2007.07.20.]