Irigy Hónaljmirigy
Éppen átfordult a ’80-as évek a ’90-es évekbe, amikor robbant a bomba. Olyan formában, hogy a fiúk egy szilveszteri bulira készültek, és úgy gondolták, hogy na most akkor nagyon nagyot alakítanak. Ennek szellemében készültek, egy igazi, amolyan év utolsó napjára való meglepetéssel. Az előadás annyira jól sikerült, hogy akik lemaradtak róla, szinte könnyeket hullattak, egyelőre még csak bánatukban, aztán a farsangi bulin – bár mi nem voltunk ott, de egy merészet gondolva és ismerve a srácokat mégis leírjuk: könnyesre röhögték magukat.
Innentől kezdve nem volt megállás a 8 férfi egyre többet foglalkozott a zenélésre, de nem koptatták egyetlen zeneiskola lépcsőjét sem fényesre. Azért persze néha kellett nekik egy kis segítség, ilyenkor bekopogtattak egy-egy zenetanárhoz, hogy azért mégis legyen egy kis fogalmuk választott hangszereikről.
Az évek pedig azokat a barátokat igazolták, akik buzdították őket, hogy a szilveszteri bulit kövesse egy farsangi is, mert egyre jobbak és jobbak lettek, egyre több paródiát hoztak össze és egyre biztosabban nyúltak a hangszerek után is.
Tudták ezt a fiúk is, szépen lépdeltek is egyre feljebb azon a bizonyos szamárlétrán, amin szinte mindenkinek kell, nos, a sors velük sem kivételezett. Kemény munkával és akaraterővel jutottak el oda, ahol most vannak, és mindenki kivétel nélkül odatette magát. Ehhez azonban a barátságon kívül kellett egy hatalmas adag tolerancia is, hiszen ki az, aki hiba nélkül érkezett le a Földre? A tagok pedig az évek alatt csak még jobban összecsiszolódtak, elsajátították azt, hogy hogyan is lehet figyelembe venni az, hogy nyolc ember akarata nem kevés, s hogy ezt hogyan is lehet egyeztetni úgy, hogy a banda szekere egyszer csak forma 1-es versenyautóvá változzon.
Sikerült elfogadni egymás jó és rossz tulajdonságait, pozitív és negatív megnyilvánulásait, esetleges rigolyáit. Ha vita akad is, az is megoldható, na meg persze többnyire ezek sem emberi dolgokon alapulnak, hanem valamiféle szakmai véleményeltérés, amit gyorsan el lehet simítani. Arról meg nem is beszélve, hogy a rengeteg együtt eltöltött idő, amelyeket a szerzői munkával, a lemezfelvételekkel és a koncertezésekkel járnak, csak még jobban összekovácsolta az addig is összetartó társaságot és még szorosabbra húzta a láthatatlan kötelékeket.
S hogy hogyan lehetnek ennyire kiegyensúlyozattak? Nos, akik már majd két évtizede vannak a zenei pályán, azokat sok minden átéltek már, a sok közös koncert összerázta a csapatot és a jó hangulat mindig is garantált. A 8 tag vallja, hogy ez az egyik legnagyobb ütőkártya a kezükben és ezért lettek ennyire sikeresek mint most. Ugyanis kevesen mondhatják el, hogy az lett a munkájuk, ami a kedvtelésük is. Az IHM pedig bebizonyította, hogy ha már munkáról beszélünk, akkor azt is lehet vidáman és gördülékenyen tenni, s az Irigy Hónaljmirigy éppen ezért egy cseppet sem izzadságszagú…
Biztos sokakat foglalkoztat, hogy hogyan is jönnek az ötletek, mikor melyik tagot csókolja éppen homlokon a múzsa és milyen koncepció mentén kerülnek ki kezeik közül a viccesebbnél viccesebb poénok és beszólások, amin azután szinte az egész ország „kínzó hasfájással” és rekeszizom problémákkal „küszködik”.
[2008.05.18.]
Hírek
