Arany póni és Jacko-kesztyű - IAMX a Szigeten

A Sziget Fesztivál első napján egy meglehetősen fura figura, bizonyos Chris Corner és még extrémebb kinézetű bandája nyitotta a Nagyszínpad programját. Az IAMX délután háromkor olyan koncertet adott, hogy majd' le szakadt a fejem. De volt még drumandbass, reggae, ska és egy kis jazz is a végére.

Igazi fesztiválidővel kezdődött el az idei Sziget első hivatalos napja, immár tùl vagyunk a kétnapos bemelegítésen, megünnepeltük a Tankcsapdát, lebeszéltek mindenkit a rasszizmusról és tutira mindenkinek megvolt már az első másnapja. Egyszóval testileg és lelkileg is felkészültünk az előttünk álló 5 hosszú napra.

Fél három körül tökéletes nyugalom uralkodott a Nagyszínpad előtti téren, a Nap szépen sütött, a szél fujdogált kicsit, az emberek pedig az árnyékos helyeken üldögéltek, söröztek, energizálódtak. A szokatlan csendet aztán megtörte az IAMX beállása, negyed óra pergő püfölés és eins-zwo-zás után percre pontosan háromkor a Bring Me Back a Dog-gal elkezdődött az általam egyik legjobban várt koncert.

A Jacko-kesztyűben fellépő, egyébként meg meleg hollónak öltözött Chris Corner - akit a '90-es években közepes népszerűségnek örvendő Sneaker Pimps nevű triphop formáció alapítójaként is ismerhetünk - 2004-ben indította útjára IAMX nevű szólóprojektjét. Még abban az évben kijött az első lemez (Kiss and Swallow), amit azóta még kettő követett: 2006-ban (az eddigi legerősebb anyag) a The Alternativ és néhány hónapja a Kingdom of Welcome, amelyről a Think of England című dal talán többeknek ismerős lehet.

Chris Corner az elektronikus zene Marilyn Mansona (már ami a kinézetet illeti), de zenekarának tagjai sem egyszerű emberkék, akár a hózentrógeres dobost, a hatalmas szempillájú, punkos szintis csajt vagy a nőnek öltözött gitárost nézzük. A csapat stílusának meghatározó színei a fekete és a piros, eleme pedig a piros vagy szürke szigetelőszalag, amivel egyaránt össze-vissza volt ragasztva zenész, hangszer, minden...

A szintis csaj (Janine Gezang) és a basszer (Dean Rosenzweig) folyamatosan hergelte a szinte végig csak álldogáló és a fejéből kifele bámuló közönséget, amire nem volt igazán nagy hatással se a zene, se a zenészek megfeszülése a színpadon. Alapból rossz helyen és időben lépett fel az IAMX, sokkal hatásosabb lett volna mondjuk este 10-kor a WAN2 sátorban, mert a zene annál sokkal sötétebb és kifejezőbb, minthogy egy meleg, kora délutáni napon ébreszgessék vele a szigetlakókat.

A csapat a Bring Me Back a Dogot játszva kezdte a koncertet, aztán sorban jöttek a leghúzósabb számok, így a Nature of Inviting, a The Alternative, a Sailor, az I for an I, majd eresztettek kicsit a gyeplőn a Tear Gardennel és a My Secret Frienddel, hogy aztán a Split It Outtal libabőrösre énekelje Chris a tömeget. Ez kicsit felrázta az embereket, a Nightlife-nál már volt egy kis táncolgatás is, amitől a zenekar simán vérszemet kapott és ha lehet, még jobban odatették magukat: a nőnek öltözött gitáros - miután egy spontán bukfenc után magával rántja a mikrofonállványt és széttúrja a kábelezést - még ülve csókot küldött az első sorban álló párnak, akik szemmel láthatóan nem tudták eldönteni, hogy valójában ez melyiküknek is volt címezve. Közben Chris teli torokból énekel és a felemás, fekete-fehér kockás csizmájával hol a monitorládát tapossa, hol a lábánál elhelyezett effektekre lép rá nem túl rendeltetsészerűen. A csapat női tagja is csépeli a szintiket, hergeli a közönséget, nyújtogatja a nyelvét, a dobos pedig mindeközben úgy üti dobokat, hogy majd beszakadnak.

A végére marad még a Kiss and Swallow, a Skin Vision és a President, majd a gitáros - miután bokáig letolja a gatyáját és a seggét is megmutatja a közönségnek - apró és gyors léptekkel lecsoszog a színpadról. A roadok és a hangmérnökök kissé megvető pillantással követik végig.

Az IAMX megtett mindent, ennél többet a Glastonbury Piramis Színpadán, fő fellépőként sem tudnának kihozni magukból. Kár, hogy a színpadról áramló töménytelen energia nem tudott megragadni a közönségen. A hét talán egyik legjobb koncertjét nyomta le az IAMX, rögtön első nap. Ígéretes kezdés.

A koncert végeztével utam a WAN2 sátorhoz (ami valami iszonyú sötét és monumentális belül) vezetett, jobb híján a Másfél zenekar drumandbass projectjének, az Uno Y Medio-nak a koncertjére néztem be. Laza 20 perces késéssel kezdték a fellépést MC Zeekkel kiegészülve. Egy maroknyi ember nézte és hallgatta, hogy milyen az, amikor hazánk egyik legjobb MC-je egy torz és túlzottan hangos basszust próbál meg túlbeszélni. Hát kevésbé sikeres.

Iszonyú rosszul szólt az egész, meg egyébként is bele akartam nézni még a Ska-P fellépésébe (képek itt), mielőtt nyugodtabb, boldogabb vizekre eveznék a Re-G zenekar koncertjén az Afro Faluban. A Ska-P-ről annyit, hogy az első három szám alatt egy komplett iskolai osztálynyi embert emeltek ki a szekusok az első sorokból. Hiába, nagy volt az iram, nem mindenki bírta.

Hazánk egyik legjobb reggae-zenekara (a Riddim Colony mellett) a Re-G, amely idén ünnepli 10 éves fennállását, de még mindig nem adott ki egyetlen albumot sem. Ami nagy kár, mert az az 1-2 dal, amit vár felvettek, nagyon a helyén van.

A koncert kezdetén a biztonsági személyzeten kívül senki sem várta a koncertet (a Ladánybenés Miksa pl. simán befaralt kis robogójával a színpad elé köszönteni a haverokat), azonban a második szám végére egy szempillantás alatt tele lett a tánctér: mosolygós emberek lepték el a helyet és hatalmas vigyorral táncoltak az együttes saját számaira (Bízz, Nézz rám) és a feldolgozásokra egyaránt (I shot the Sheriff, Ain't no sunshine). A Red Hot Chili Peppers-átiratuk meg egyenesen zseniális.

A Ferenczy Kingát váltó Pákai Petra énekesnő hangjára egy rossz szó sem lehet, de ugyanez igaz a ritmus- és fúvósszekcióra is. A frontember-MC is tökéletesen funkcionált és jól hozta a raggát. Ráadásul meglepően tisztán szóltak, a számok pedig változatosak: egy lírabb feldolgozás után simán bedobtak egy funkysabb számot, majd váltottak skára és vissza a rootsra. Peace and love!

Este még elmentem Singas Projectre az Open-Civil Színpadhoz, erről pedig van pár kép itt!

-M-

[2009.08.14.]