Meggyőző Placebo-koncert a Szigeten

Nagy lelkesedéssel, és lázas dalszövegtanulással indultunk neki az idei Sziget fesztivál egyik headliner zenekarának, a Placebo koncertjének augusztus 15-én.

Késő délután a Klaxons, majd utána a Manic Street Preachers melegítette elő a terepet a londoni együttesnek.

Nem kis meglepetésemre óramű pontossággal fél tízkor felcsendült a Placebo intrója, majd másfél perc múlva bele is csaptak az új lemez nyitó számába, a Kitty Litterbe. Ekkor döbbentem rá csak igazán, hogy ez igazán telt házas koncert, ugyanis nem tudtam megállapítani, hogy merről indult az a pohár sör, amely végül az arcomon landolt. Ezután megállás nélkül eljátszották a következő három dalt az új korongról, album sorrendben: Ashtray Heart, Battle For The Sun, For What It’s Worth.

Már ekkor lassításért imádkoztunk, de Molkoóék csak részben teljesítették kérésünket a Soulmates előadásával. Bár annyira nem is bántuk, hiszen duplán a szívünkhöz kaphattunk – egyszer mert nem kaptunk levegőt, egyszer pedig azért, mert egy őshimnusz csendült fel.

Ezután kaptunk egy kis nyalizást, mert Brian elmondta, hogy a miénk a legnagyszerűbb fesztivál Európában, és hogy ide szeretnek a leginkább jönni. Ezt mind meg is háláltuk rendesen, hiszen a lassabb dalokat is végigénekeltük (Speak In Tongues, Follow The Cops Back Home).

Az igazi ereszd el a hajam csak azután kezdődött, hogy felcsendült mindenidők két legismertebb Placebo-himnusza, az Every Me, Every You és a Special Needs.

A Special Needs lassabb hangvétele után rögtön belekezdtek a Never-Endig Whyba, amit az új lemez megjelenése óta előszeretettel játszanak minden fellépésen. Ezt követte az idáig ritkán játszott Breathe Under Water, majd a Meds.

A Come Undone és a Special-K – az elmaradhatatlan közönség-énekeltetéssel – után jött a Song To Say Goodbye, amiknek szintén hisztérikus sikere volt. És a pihenő is csak ezután következett, hogy a kötelező visszataps után jöjjön a kötelező ráadás, az Infra-Red hibátlan előadásával, a The Bitter End rutinjával, és a méltó befejezéssel, a Taste In Mennel.

Azt hiszem mindenki elégedetten távozott a Nagyszínpad nézőteréről, senkinek sem lehetett hiányérzete, még akkor sem, ha nem adtak le minden számot. Valójában nagy az esély arra, hogy ha más setlisttel érkeztek volna hozzánk a fiúk, akkor sem lenne hiányérzetünk.

Nagyon várjuk a következő magyarországi fellépésüket, reméljük addigra már stadionkoncertet adnak!

-bézsé- fotó: Glódi Balázs

[2009.08.20.]