"Vigyetek kórházba!" - Prodigy a Szigeten

A Prodigy péntek este teltházat produkált, ami - akárhogy is nézzük - nem rossz egy olyan együttestől, aki már egy ideje túl van a pályája csúcsán, többször is fellépett nálunk, ugyanazt a show-t játssza évek óta, és egyébként is sokan már régen leírták. Igaz, sokat dob az aktualitásán, hogy idén visszatértek egy új albummal, amivel azt akarják elhitetni, hogy a Prodigy él és virul, sőt erősebb, mint valaha.

Bemelegítésnek sikerült végre egy, stílusban és tempóban is valamennyire Liamékhez passzoló zenekart rakni eléjük a Pendulum személyében. Igazi lakossági drumandbass élőben játszva, ugyanazzal a szintivel végig. Ha hallottál két Pendulum-számot, hallottad az összeset. Bemelegítésnek azonban nem volt rossz.

A koncert elején feltűnt a Sziget-reklámok arca, hogy poénkodjon még egy kicsit a Prodidzsájon; várható volt, hogy bedobnak valami ilyesmit a szervezők. De aztán végre elkezdődött a koncert.

Liamék a Fat of The Land album óta lényegében ugyanazokat a számokat játsszák nagyon minimális változtatásokkal, most azonban a kötelező Breathe, Smack My Bitch Up, Their Law, Poison, Firestarter, Voodoo People és Out of Space mellett az új albumról is kaptunk rendesen: Invaders Mus Die, Omen, Take Me To The Hospital, Warrior's Dance, Run With The Wolves, Worlds on Fire, sőt még a Diesel Power is előkerült, ezzel a listával pedig nem igazán lehet tévedni.

Lehet ezen persze egy csomó kifogást találni: a Prodigy soha nem játszott élőben, Liam csupán itt-ott nyúl bele a számokba, Keith színpadi viselkedése is kifejezetten visszafogottnak mondható, ahhoz képest mikor '98-ban a BS-ben teljesen szétcsapva csorgatta a nyálát az alatta feszítő szekuritisre, Maxim sem bokszolja már úgy a levegőt, a voodoo-nézés is megkopott és a magukkal hurcolt dobos és gitáros sem ad a látványon túl semmit a show-hoz. De még így is akkora bulit csináltak, hogy nem lehetett nem megőrülni alatta.

Ugyanúgy teljesen magával ragadott a henger, mint az első Prodigy-koncert alkalmával, '96-ban ugyanitt, pedig akkor még szemtelenül fiatal voltam, és utána évekig hangyákat meg a Music For... borítóját akartam magamra tetováltatni (azért nem bánom, hogy nem tettem meg). Egy ideje azonban már a hátul, kezükben sörrel állók népes táborába tartozom, de ezúttal nem bírtam magammal és igazi rajongó módjára minél előbbre próbáltam bejutni, felkészülve a letaposott lábra, a kisebb zúzódásokra, a lökdösődésre és az egymás arcába ordításra.

A nosztalgia és a szokásos átütő energia - ami általában a fellépésüket jellemzi - a Worlds On Fire-nél megragadott és csak akkor engedett el, mikor lementek és háttérben halkan megszólalt a Stand Up. Közben eltelt másfél óra, aminek minden percét élveztem és újból megerősítést nyert az az egész fiatalkoromat meghatározó vélemény, miszerint a Prodigy a világ legkirályabb bandája. És ezt még most is simán bebizonyították nekem.

Ha majd 10 év múlva még mindig színpadon lesznek és valami nosztalgia-nap keretein belül újból fellépnek a Szigeten, akkor is ott akarok lenni és ugyanezeket a számokat, ugyanígy szeretném hallani!

Sziget negyedik napja képekkel

-M-
 

[2009.08.21.]