Fűzőnyelő Patton - a Sziget utolsó napja

Az utolsó napon 69 ezren tomboltak a nagy sikert hozó fesztiválon.

Nem így indult, és a gazdasági világválság hatásai miatt sokak biztosra vették, hogy elmarad a Sziget látogatottsága az előző évekhez képest, ám végül mégis rekordszámú közönséget produkált. Az utolsó napon leginkább a rockzene kedvelőinek arcára csaltak mosolyt a szervezők, ami elképesztő hangulatot hozott.

A hét legmelegebb napján a finn Disco Ensamble sem fagyos hangulatot teremtett, sajátos, az északi zenei világ stílusjegyeit (gondolunk itt a HIM, vagy akár a gót metál tisztviselőire) magán viselő, de összességében azért attól elütő banda szépen összetrombitálta a népet, amely a kanadai Danko Jones stoner rockzenéjénél már megkezdte a ráhangolódást az estére. A világ egyik legjobb előadóművésze – egyben rádiós műsorvezetője – tudja mitől döglik a légy, tudja mivel kell lázba hozni a napsütésben amúgy is felforrósodó tömeget. A háromtagú formáció tavaly is elkápráztatta a nagyérdeműt, és így tett idén is, harcolva az elemekkel, tiszta feketében alaposan „odavágott”, a stílust kevésbé kedvelőket is megmozgatta, nagy részben köszönhetően a frontember olykor szarkasztikus, hangulatfokozó szövegeinek.

Az egész fesztivál talán legjobban várt előadóját, a Faith no More-t a The Offspring próbálta felvezetni, hát nem sok sikerrel…

A kaliforniai punk egykor jeles képviselője finoman szólva is izzadtságszagú koncertet adott, mindenféle plusz nélkül. A 2000-es évek elején még 100 ezrek előtt vitézkedő banda biztosan sok hívet elveszített a vasárnapi estén, amit főleg gyenge, hiteltelen előadásmódjának köszönhet. A biológia doktora, Dexter Holland mondjuk soha nem tartozott a legeslegjobb előadók sorába, és hazánkban is ezt támasztotta alá. Az alapból silány hangzást tehát nem tudták ellensúlyozni az Orange Countyból eredő srácok, még a jól ismert slágereikkel sem.

Ez persze nem kavarta fel az amúgy már a hét eleje óta Mike Patton szeretetére és hangjára váró közönséget. És amit kapott, az biztosan emlékeinek fontos része lesz. Az 1998-ban 11 évre mély álomba szenderült 4 tagú, kultikus alakulat még a legkritikusabb, az ő zenéjükön felnövő ősrajongókban is minden kétséget eloszlatott. Engem például teljesen lenyűgözött, pedig aztán én is azok közé tartoztam, aki a nyári fesztiválokon mutatott koncertek alapján szkeptikussá vált.

Az örökifjú Mike Patton végig energikus, szuggesztív volt, a Nova Rockon látott kissé öreges előadásból semmit nem tapasztalhattunk. Az 1982-ben alapított San Francisco-i csapat ugyan néhány alapnótát levett a „palettáról” – így tett a nyár folyamán végig -, de mégis lenyűgözte a nagyszínpad előtt a számokat végig teli torokból üvöltő közönséget. A nők igazi bálványa odáig elment, hogy a fejére húzta a színpadra felhajított vörös női bugyit, még inkább megőrjítve ezzel az amúgy is teljesen átszellemült publikumot. Majd ezt megtoldotta azzal, hogy egy cipőfűzőt a mikrofonnal tuszkolt a szájába, kardnyelő módjára. Persze az első sorban felé nyomuló emberek megénekeltetése sem maradt el, téve mindezt egy biztonsági ember nyakából. Tehát élmény volt a javából, méltón lezárva a 2009-es, immáron 17. Sziget fesztivált, amin a hivatalos statisztikák szerint 390 ezer ember vett részt, 5 ezerrel megjavítva az eddigi látogatottsági rekordot.

-Páll Norbert-

fotó: Glódi Balázs

[2009.08.18.]