Szerelem áll a központban Mahó Andrea lemezén! Meghallgattuk!

Egy lemezre gyűjtötte össze kedvenceit Mahó Andrea, mi pedig meghallgattuk.

Bár mindig is nagy tisztelője voltam Mahó Andreának, a szívem általában mégis az Operettszínház felé húzott. Az új CD-je esetében viszont azt kell mondjam, hogy véleményem szerint az elmúlt év legjobb musical albumát készítette el. Természetesen ettől még nagyszerűek Dolhai Attila, Keresztes Ildikó, Miller Zoli és a Szinetár-Bereczki házaspár dalai is, ám mégis sokkal kirobbanóbb, és többet ad a Jó reggelt napfény.

Már az első számnál felvidul az ember és olyan jó kezdőhangulatot ad a továbbiakhoz, hogy erre már szavak sincsenek. Én nem vagyok kimondottan Hair-rajongó, de annyira átformálta - vagy inkább tökéletesítette - a címadó dalt, hogy azt senki nem tudná utána csinálni. A második dal egy nagy kedvencem a Grease-ből, amit eddig még nem hallottam magyarul (Hopelessly devoted to you - Honnan ez a hűség hozzád), de mindenképp megérte várni rá. Utána a már jól ismert „Én hogy szeressem őt, mondd" következik, csak most nem duettben. Bár gyönyörű ez a szerzemény is, de nem hagyta a legmélyebb nyomokat bennem.

A „Csudijó"-ba sikerült új színt vinnie, és ez a karakter is nagyon illik Andihoz. A Nyomorultakból a „Senkim már” lírikus és szép: az egyik legszebb dal az albumon. Ilyenkor sajnálja az ember, hogy már nem játszák a darabot. Hallottam mástól is ezt a számot, de nem érintett meg ennyire. Ezután egy gyönyörű duett következik Détár Enikővel.

A hetedik dal már ismerős lehet a Dreamgirls-ből, de magyarul mégis más. Pont amikor az ember azt hinné, hogy nem éri több váratlan dolog - és ennek a cd-nek ilyen a hangulata -, akkor jön bele csak igazán. Az eddig ábrándozó, olykor mélabús, néha vidám lányból ennél a dalnál egy igazi bombanő válik. Annyira pörgős, hogy egyszerűen táncra csábít.

Majd a West Side Story-ból jön egy szomorkás, mégis bizakodó szerzemény. A „Szivárványon túl” című nótánál pedig egy elvarázsolt kislány jelenik meg előttünk. Egyszerűen lehetetlen nem szeretni ezt a dalt.

Szerelem, csalódás, vidámság - és persze a színház varázsa

És ezután jön még csak a robbanás. A „Kívüled senkim már” olyan, mintha csak ráírták volna Anna szerepét, ezért is furcsállom, hogy a felújított darabban nem kapott szerepet Andi. Megindító, lesújtó és mégis felszabadító. Annyira a hatása alá kerített, mint akár maga a Tolsztoj-regény. Az egész történetet elmesélte, megérttette és megszerettette egyetlen dallal.

Az utolsó musical egy meseszép duett Nagy Sanyival, ami a színház szeretetéről, erejéről és csodáiról szól. Megfogalmazta, hogy ő és az emberek miért is szerethetik ennyire az egész színpadi világot. Engem teljesen lenyűgözött.

Aztán következik két bónusz, amik már nem ilyen stílusban szólnak. Az első az egyházi hangzású „Ave Maria”, a második pedig az „O mio babbo caro”, ami egy Puccini-feldolgozás. Megmutatta, hogy nem csak Dolhai Attilának állnak jól az olasz dallamok.

Többféle hangzás van a korongon egyszerre, amely tökéletes a musical rajongóinak, de mások is megkedvelhetik. A hangulatok között picit ingázni lehet, mégis remek összhatása van.

Bár az album főként szerelmes dalokból áll, ennél mégis sokkal többet ad. Szól a viszonzott, avagy a viszonzatlan szerelemről, a megcsalásról, az elhagyatottságról, de helyet kap a remény, a vidámság, a színház varázsa. Ismert és kevésbé ismert dallamok szólalnak meg rajta úgy, ahogyan még soha nem hallottam.

És bebizonyosodik, hogy nem csak a Webber-feldolgozásokban állja meg a helyét. Csak azt tudom mondani, hogy ajánlom mindenkinek, akinek van két füle.

-Juhász Viola-

[2008.12.02.]