A kiállításon megjelenő régi, ódon, olykor eredendően ízléstelen szekrények külső formájukban más üzenetet hordoznak eredeti rendeltetésüknél. Szinte ingerlik a nézőket a kukucskálásra, kutatásra, hogy kiderítsék, hogy vajon mit rejt a fiókok mélye. A bútordarabok „élőlényekké” váltak, a hivalkodó külső ellenére egyszerű titkokat takarnak. A kíváncsi nézők pedig önmagukkal szembesülnek, hiszen mindannyian igyekszünk elrejteni a világ elől valamit (amit pedig jobb lenne megmutatni), és ez nem más, mint valami, ami emberi, ami tiszta, ami intim.