A trubadúrban árad a szenvedélyes, romantikus zene, a négy főszerep énekszólama pedig elképesztően nehéz – ahogy Caruso mondta, a darab sikeréhez egyvalami kell: „szerződtetni hozzá a Föld négy legjobb énekesét”. Az 1853-as római ősbemutató szenzációja után a mű az egész világot meghódította. Rigoletto, A trubadúr, Traviata. Giuseppe Verdi munkásságának új, érettebb szakaszába érkezett. „Egy jó tragédiában mindenkinek igaza van” – ez a bonmot már az ókori görög drámák óta ismert. Verdi továbbmegy: előszeretettel halmozza a koncentrált drámai helyzeteket; szeret olyan, szinte megoldhatatlan szituációkat teremteni, amelyben a legkomolyabb dilemmák között őrlődnek hősei. A trubadúr ékes példája ennek: politikai, szerelmi és bosszúdráma; a wagnerizmus megtestesült antitézise, az utolsó nagy olasz romantikus melodráma, amely az olasz opera egy fontos időszakának végét jelezte, mégis a szerző egyik legnépszerűbb darabja.