Üdv!
Közel hat év távlatából talán könnyebb írni az albumról (és minden velejárójáról): első hallgatásra - és másodikra is - nekem is teljesen ugyanaz jutott eszembe, mint a cikk írójának. Viszont beleestem abba a hibába, hogy évekre fiókba raktam a lemezt és évekig "fújoltam", ha a Chinese-ről volt szó.
Pár napja ismét meghallgattam.
Igazándiból nem is annyira rossz ez a zene. Tény, hogy köze nincs a Guns-hoz (számomra a GN'R 1998-tól kezdve nem létezik és nem is tudom elfogadni), de akkor is zene. Nincs abban semmi meglepő, ha a XXI. században valaki ilyen zenét ír és ad ki - halad a korral, és kész. Ezt tudomásul kell venni. Axl nagyon jó énekes és ért a dalszerzéshez. Csupán embernek csapnivaló. (Bucketheadet bevenni HELYETTESÍTŐ gitárosnak?! Ugyan már...)
Bánkódhatnék én is, hogy "hol van már a régi Guns", de inkább előre szoktam tekinteni, minthogy a múltban vájkáljak. Inkább örülök, hogy sikerült egy ilyen különleges albumot összeraknia ennyi zenésznek, hihetetlenül sokszínű a lemez.
Zenészként próbálok a zenére koncentrálni: szeretem a régi Guns-t, a Chinese-t, a Velvet Revolvert, Slash szólóalbumai is nagyon ott vannak, de közben imádom Bucketheadet is.
Nem szabad begyepesedni vagy kapásból ítélkezni. ;)

Kedves Saabi!
Szerintem nem kellene véleményt alkotni ha nem vagy képben:Dbiztos csirden on bödönyön nöttél fel,és neked talán a kutya metál jön be,

Sziasztok.!
Ez a cikk elég egyoldalú és torzítja a valóságot!
Én is szeretem a régi guns tagokat de Axl munkáját elismerem.Az, hogy nem tetszik a tisztelt írónak semmit sem jelent.
Aki ilyen minőséget tud produkálni az előtt emelem kalapom.Más a zene de így jobb mintha a régi 80-as éveket akarnák eröltetni.Persze ettől a magyar zenekarok igencsak messze vannak.Egyébként meg Slash is elismerte,hogy jó az album sőt felmerült a gondolat egy esetleges újraegyesülésre amit nem is tagadott.A lemezeladásoknak meg várjuk ki a végét. A Velvet szerintem nem tudta azt a szintet hozni mint a régi guns és annak ellenére mondom ezt, hogy kedvenceim az ex-gunnerek.

(kimoderált hozzászólás)

(kimoderált hozzászólás)

Kedves Juno!

ok, thx a hosszú írást. Nem akarok tovább vitatkozni ezen a lemezen, annyit tennék még hozzá, hogy úgy is lehet nézni a dolgokat, ahogy te (vagyis van igazság abban, amit írtál). Azonban az ellenkező nézőpontból is pont annyi értelem és igazság van a dologban, mint a tiedből.

max annyiba vitatkoznék veled, hogy "ez nem guns lemez". dehogynem, hiszen 1. az van a borítón, 2 axl milliókat szakít azzal, hogy ő birtokolja a Guns n Roses "márkát". Ha ő nem akarná, hogy annak higyjük, akkor nem is ezen a néven jelentette volna meg, hanem egyszerűen AXL Rose - Chinese Dem.... - így azonban elég nagy reklámtól esett volna el, mivel elég erős márka a GNR- még manapság is.

Az eladási listákat azért hoztam fel, mert valamit azért tükröz: mégpedig azt, hogy 2008-ban azért messze nem akkora király a AXL Rose, mint régen. arról nem is beszélve, hogy a kiadó azért nem túl boldog, mivel hosszú éveken keresztül tolták a pénzt a produkcióba, és csak a töredéke térül majd meg... Egyébként sem az mutatja meg, hogy ki milyen jó zenét csinál, hogy mennyit adnak el belőle, de az látható, hogy azt, amit vártak tőle, nem hozza (eladásban).

De még ha 100%-ban neked is lenne igazad, akkor sem kell lehülyézni a cikk íróját. Ő is egy rockzene rajongó (olvasgasd a rockstation.blog.hu-t, ott publikál) és nem hinném, hogy irigy lenne. Mint ahogyan azok a lapok sem ,akik meg merik szólni a lemezt.

Visszatérve még a szerzőre: ő ezért nem kap fizetést (a zene.hu-nál kevesen kapnak, inkább csak munka van itt, mint kereset, de szeretjük csinálni) és a rockstation blogot is szabadidejükben írják - ráadásul elég kitartóan, hiszen eddigi fennállásuk óta majd' 80 (!!!) lemezről irtak. Szerintem nem lehet azzal vádolni, hogy nem igazán ért hozzá.

Rolling Stone dologról meg annyit, hogy kb pont olyan jóra értékelik a Britney lemezt, mint a Chinese Dem-et. És a kritikáik alapján akkor a The Smiths albuma, Hank Williams lemeze vagy éppen a a Buena Vista Social klub anyaga is jobb a Guns albumnál?????? a Kaiser Chief albumról meg ne is beszéljünk...

Saabinek ez a véleménye a lemezről. Ha te írtál volna nekünk egy kritikát és azt hozzuk le, akkor meg mások irogatnának be, hogy ez a lemzez szar, a kritikus meg elfogult... és monnyunk le!

vélemények és pofonok

M

Rendben, valahogy így néz ki egy korrekt számba menő cikk, óhajodnak eleget téve olvasásra és legfőképpen tanulság okán figyelmedbe ajánlom Tisztelt nagyM és Saabi!
Íme:
Először is szögezzünk le valamit: hiába áll a borítón a Guns N’ Roses név, a Chinese Democracy természetesen nem Guns N’ Roses lemez, hanem egy W. Axl Rose szólóalbum. Vagyis nemcsak az embertelenül hosszú várakozás miatt felesleges tőle azt várni, hogy visszarepít 1987-be vagy 1991-be, hanem azért is, mert a jellegzetes GN’R hangzáshoz még legalább három emberre szükség volt az egzaltált énekes mellett: Slashre, Duff McKaganre és Izzy Stradlinre. Utóbbi szerepét hajlamosak vagyunk alábecsülni, noha a két Use Your Illusion album dalainak jelentős része nem született volna meg nélküle, amikor pedig otthagyta a fedélzetet, a zenekar elveszített a szeme elől mindenféle egészséges arányt, és annak rendje-módja szerint szépen bele is hülyült saját nagyságába. Ez itt tehát csak a sokrétű Guns N’ Roses hangzás egyik szelete, méghozzá – cseppet sem meglepő módon – az, amit Axl adott a bandához: javarészt a bonyolult lelkiállapotokat elemző zongorás, epikus, vastagon hangszerelt vonal, amihez a régi tagságot egyedüliként képviselő billentyűs, Dizzy Reed képességeit is maximálisan ki tudta használni.
Axl mentségére legyen mondva: értelmes és gondolkodó ember már a borító láttán sem hiheti, hogy ez itt egy hagyományos zenekar, hiszen tíz muzsikus képe virít a bookletben, tizenegyen pedig köszönetet is nyilvánítanak, ráadásul többen közülük évek óta nincsenek már az énekes mellett. Igaz, a basszer Tommy Stinson és a sampleres Chris Pitman meg már 10 éve küzdenek vele együtt, vagyis közel annyi ideje, mint amennyit maga Slash is eltöltött a csapatban... Érdemes elmélyedni abban, micsoda hadsereg dolgozott a ’90-es évek második fele óta készülő dalokon a világ minden tájáról: zenészek, producerek, keverősök, ezek barátai és üzletfelei, meg még utóbbiak szomszédai is. Ezzel a hozzáállással nem csoda, hogy 15 millió dollárt emésztettek fel a felvételek…

Hadsereg Slash helyén
Ami magát a zenét illeti, a vöröshajú mindig is megbízható minőséget szállított, és természetesen most sincs ez másként, még akkor sem, ha sokan garantáltan fújolni és köpködni fognak a dalok hallatán, mondván, hogy „de hát ez nem olyan, mint a régi volt!” Nem olyan, persze, hogy nem olyan. Sőt, ha valami csoda folytán együtt maradt volna a klasszikus Guns N’ Roses, vagy most könnyesen egymás nyakába borulnának és lemezt készítenének, az sem lenne olyan. Viszont nem is áll tőle annyira messze, mint azt egyesek állítják vagy láttatni szeretnék. Ahhoz például süketnek kell lenni, hogy valaki a nagyon eltalált, kesernyés There Was A Time-ban, a Beatlest is megidéző Catcher In The Rye-ban vagy az I.R.S.-ben ne hallja az 1991-es Guns N’ Rosest, hiába nincs itt Slash összekeverhetetlen megszólalású Les Paulja, és természetesen a legballadisztikusabb számok – Street Of Dreams, This I Love – is simán felfértek volna a kettős lemezre, ha a régi tagság játssza fel őket. Még az abszolút naprakész hangzású és mellesleg mérgezően ragadós Better dallamai is eltéveszthetetlenek.
Axl alighanem ma is habozás nélkül ismerné el, hogy imádja Elton Johnt és Billy Joelt, de a hatás ellenkező esetben is ugyanolyan nyilvánvaló lenne, mint régen. Ugyanakkor a hosszabb, kifejtős dalokban is rengeteg újdonság rejlik a nagy zongorafutamok és a szimfo-aláfestések mellett, legyen szó a hangfoszlányokkal tarkított Madagascarról vagy a záró, filmzenés hangulatú Prostitute-ról. A legmeglepőbb dal talán a Sorry, ahol nemcsak a Pink Floyd, de egy jó adagnyi Black Sabbath is visszaköszön (ez egyébként önmagában nem újdonság, hiszen már a Paradise City riffjét is Tony Iommitól vették kölcsön annak idején). Nem feltétlenül Axltől várna az ember egy ilyen típusú dalt, de ez bizony akkor is nagyon jó. Szintén minden, csak nem tipikus a loopokkal vastagon megkent, leállós If The World, de többszöri hallgatásra ezzel sincs probléma. Mivel a zenekar harapósabb oldaláért a hiányzó hangszeresek feleltek, érthetően a rockos lendületű dalokban hallatszik a leginkább, hogy ez itt nem a Guns N’ Roses, hanem Axl szólóban: az egyébként remekül eltalált nyitó címadó téma még samplerezett gitárjai ellenére is a leggunsosabb az összes közül, a szolidan indusztriális beütésű Shackler’s Revenge, a Scraped vagy az izgalmas ritmusokkal teli Riad N’ The Bedouins azonban egyértelművé teszik, hogy ez egy új, vagy méginkább egy másik fejezet.
A lemez hangzása természetesen még a mai hiperprodukciók korában is megdöbbentően jó, de ennyi idő és ennyi pénz után ez a minimum. Axl hallhatóan kényesen ügyelt arra, hogy a felsorakoztatott szekérderéknyi gitáros óriási szólókat eregessen gyakorlatilag minden dalban. Ez nyilván presztízskérdés lehetett, nehogy bárki is Slasht hiányolja, és okkal feltételezhető, hogy a főnök abba is alaposan belebeszélt, milyenek legyenek ezek a szólók, itt-ott ugyanis még konkrét Use Your Illusion-korabeli dallamfoszlányok is visszaköszönnek. Mindenesetre az erőfeszítéseket siker koronázta, Buckethead, Robin Finck, Paul Tobias, Ron Thal és Richard Fortus egyaránt kiváló munkát végeztek (Slash ettől még persze Slash marad). A dalokon egyébként hallatszik, hogy nem egy időben születtek, hanem hosszú évekig molyoltak rajtuk, vagyis spontaneitást itt aztán senki se várjon. Ami az énekhangot illeti, az persze a helyén van, de erről már a két évvel ezelőtti budapesti koncerten is meggyőződhettünk, sőt, Axl néhol egyenesen jobban, erőteljesebben és színesebben hozza magát, mint valaha.

Oly hosszú várakozás után tehát végre hozzáférhető a Chinese Democracy. Mivel úgyis mindenki meg fogja hallgatni – még az is, aki közben hangosan veri a mellét, hogy ő aztán nem –, még az átlagosnál is értelmetlenebb róla nagy kinyilatkoztatásokat tenni, de az egészen biztos, hogy a zene minőségébe nem nagyon lehet belekötni. De muszáj minél többször hangsúlyozni: attól függetlenül, hogy mit nyomtattak rá, ez nem a Guns N’ Roses, hanem egy Axl Rose szólóalbum, 72 percnyi változatos, sokrétű és izgalmas utazás az énekes komplikált lelkivilágába.
Vagyis kéretik hozzá így állni.

Hozzáteszem Tisztelt nagyM! Az, hogy az eladási listákon mely albumok vannak előrrébb (Killers stb) ne legyen a fő domináló tényező, hiszen nem ez határozza meg az album minőségét, hanem a zenei érzék, illetve a fülek minősége, mellyel nem mindenki rendelkező megfelelő módon. Az eladási listák helyezését emberek generálják, nem feltétlenül a "jó zene" kerül listára, inkább az egyes stílusok iránt megrögzöttül ragaszkodók határozzák meg és adnak választ ennek miértjére. Hogy értsd mire gondolok, attól még egy Britney Spears albumot nem fog mindenki megvenni, mert az eladási listát toronymagasan vezeti vagy azt is mondhatom (maradjunk Magyarországnál) hogy az igen kedvelt Nox együttes bármennyire is igényes, jó zenét produkál, ettől még nem fognak a közelébe sem kerülni az első 10 millióhoz...Mellesleg itt jön képbe az a dolog is, hogy az adott együttes mennyire verte nagy dobra szerzeményeinek megjelenését. Köztudott, hogy bár nem kevés összege van az énekes Axl-nek, erre mégsem fektetett nagy hangsúlyt, évről évre szállingóztak a hírek a lemezről, végül a legnagyobb csendben került a boltok polcaira. Szerinted ettől "szar", hiszen az eladási listákra koncentrálsz(?)
Tehát összegezve, az általad "szar" jelzővel illetett kedvencedről, illetve ezen kedvenced "szar" új albumáról elmondhatom, hogy remekül sikerült és értékelendő a mai világban egy olyan alkotás, mely első hallgatásra belenyomul az ember agyába.
Az pedig, hogy Nálunk Magyarországon az agyontapasztalt, ultramenő kritikusok,írok milyen elképesztően kritikus véleménnyel vannak az igazán nagymenőkről; ne érdekelje a hitelességre vágyókat. Inkább hallgassátok meg saját fületekkel és döntsetek saját ítélkezésetekkel az album sorsáról. Én is ezt tettem és kinyílt a szemem...

Megjegyzem, aki nem irigy magyar oldalakról akar információt szerezni, vacakolni és mások általi hiteles képet szeretne a Chinese Democracy-ról, az a neves Rolling Stone magazin oldalán olvasgassa a kritikát.

Kedves g"n"r fanok! (tibi és juno)

Ha olvasgattátok más zenei lapok és blogok erről a lemezről készült kritikáit, akkor tudnátok, hogy sokan pontosan ezt gondolják a Chiense Democracy-ról, mint a Saabi. Azt hogy ez szar, és hogy szinte felesleges volt megjelentetni.... (megjegyzem nem is fogy úgy, mint szerették volna, a Killers vagy éppen Jay Z simán veri eladásban híres, legendás a Gunsot).

axl művészetét meg lehet, hogy azért nem értik egyesek, mert manapság már nincs is rajt mit érteni... lehet, hogy a '90-es évek elején volt, manapság azonban ennél több kell egy jó lemezhez.

azt meg erősen kétlem (bár nem igazán értek a gitárzenékhez), hogy egy olyan album ,ami lényegében több, mint 10 évig készült olyan kibaszottul korszakalkotó lenne. főleg a rock zenében.

a legnehezebb dolog, amikor az embernek a kedvencéről kell beismernie, hogy messze nem olyan jó, mint amilyet esetleg várt.

ja, ha találtok jó kritikát a magyar neten, akkor légyszives másoljátok ide a linket, mert kíváncsi lennék rá.

A másik meg: ha ti annyira nagyon értetek a dologhoz, akkor meg írjatok ti kritikát a lemezről....A GNR-t szerintem nem kötelező szeretni..

M

hááát ez a cikk:szörnyű! sőt: Lapos, unalmas, jellegtelen és gyakran idegesítő!
ezért valaki pénzt is kap? ugye nem. bár kb. 20 év alatt hazai szerzőtől még csak ezt láttam hogy pocskondiázzák eme kiválló együttest.
Szerintem ez a lemez is jó lett sőt ismételten korát meghaladja jópár évvel.
Hová tűnt Damon Hill? Izé Slash? Szerintem róla még cikk se született 10 év óta sehol a hazai médiában. A mindenki pótolható mondás azt hiszem egyedül Axl re nem igaz. Ami egy kicsit mégis más az a dobmunka a mókában, valahogy más, bár nem kifejezetten rosszabb csak más.
Tehát összességében mindegyik szám jó csak meg kéne pl kétszer legalább halgatni mielőtt ilyen csúnyaságokat ír ide bármit is valaki.
és tényleg nem érted a művészetét dehát akkor meg minek írsz róla?

Őszinte leszek. Csakis azért regisztráltam magam az oldalra -melyet ezen negatív hangvételű kritika a cikkíró jóvoltából valahol az egész weboldal-t minősíti valamilyen szinten- hogy kifejtsem az egész cikk paródia és komolytalan számba menő jellegét. Szerintem a józan gondolkodású és minimális zenei tehetséggel megáldott emberek kerüljék ezt az oldalt, mert teljes mértékben hiteltelen képet tükröz, melyet a jelen lévő cikk tökéletesen alátámaszt. A cikk írója teljesen elképesztő módon próbálja gyalázni az albumot, amely album (bár nem vagyok ma már nagy Guns fanatikus) meggyőződésem, hogy felülmúlja talán bármelyik "elődöt" Úgy látom, hogy a cikk alkotója fel akarta hívni magára a figyelmet, talán egy évekkel ezelőtti sérelem hozta ki ezt belőle. Mindenesetre lehangoló, hogy egyesek ennyire rosszindulatúak tudnak lenni vagy szomorú módon így születnek, ezt öröklik... Az irigységről már csak ne is beszéljünk. Mindegy, a legnagyobb öröme az legyen a Tisztelt Komolytalan Írogatónak, hogy jól legyalázhatta irka-firkájában a Guns 'N Roses-t.