Kultikus videók: Walter Stern és a Prodigy (2.rész)

Walter Stern nevéhez több, nagy sikerű videóklip fűződik. A '90-es években a Prodigy házi rendezőjeként tevékenykedett és olyan videókat köszönhetünk neki, mint a No Good, a Firestarter vagy éppen a Breathe. Cikkünk második részében a rendező Fat of the Land-es munkáit vesszük szemügyre.

Prodigy - Firestarter

Nem kis teljesítmény, de mind a csapatnak, mind a rendezőnek sikerült túlszárnyalnia a fokozatosan egyre magasabbra helyezett mércét. A Firestarter című kislemez a Fat of the Land album beharangozó dala volt és a zseniális klip is nagyban hozzájárult a hihetetlen sikerhez. Néhány televízió csak későn engedte vetíteni a videót (mivel szerintük ijesztő), de az MTV nagyon ráharapott: agyba-főbe játszották és a sajátos képi világának köszönhetően igazán kultikus videóvá vált.

A klip megszületésének körülményei is érdekesek, hiszen először nem Sternt kérték fel a forgatásra. Az első változatról csak annyit tudni, hogy egy szeméttelepen törtek-zúztak benne a csapat tagjai. A kész anyag azonban nem tetszett Liamnek, ezért kérték meg a már jól bevált rendezőt, hogy gyorsan dobjon össze egy jobb anyagot. Ekkor ugrott be Sternnek a helyszín (London egy régi, elhagyatott földalatti vonala - Aldwych), amit eredetileg egy másik zenekarnak a klipjéhez nézett ki. Ide levonultak és három nap alatt összedobták Firestarter mindenki által ismert videóját.

A Firestarter, mint az első - és eddig egyetlen - fekete-fehér klipjük több szempontból is mérföldkő a csapat életében: ez volt az első alkalom, hogy Keith szöveget kapott (és nem az MC, Maxim Reality hangját hallhatjuk) és ekkor vált a csapat arcává a középen és oldalt leborotvált hajú, őrült tekintetű egykori táncos.



Prodigy - Breathe

A Breathe-et sokan Walter Stern legjobb munkájának és a Prodigy legsikeresebb dalának tartják. A rendező elmondása szerint az alap koncepció az volt, hogy minél több állati utalás legyen benne (a falból kinövő disznószőr, a bőrszerű, lélegző falak, mintha egy állat belsejében lennénk) és hogy a tagok eltérő személyiségét kihangsúlyozzák (ezt a négy különböző szoba tükrözi). Az egyik legdurvább klip lett.

A vöröses-barnás tónusokkal, az egymásba lyukadt szobákkal, az undorító állatokkal és a démonikus emberfigurákkal operáló videó feltette az i-re a pontot. Ezt a sikert nem is igazán lehetett volna túlszárnyalni, talán ezért lett vége a csapat és a rendező gyümölcsöző együttműködésének a Breathe sikerét követően. A Fat of The Land utolsó kislemezdalának, a Smack my Bitch Up-nak a videójához már Jonas Akerman svéd rendezőt kérték fel. Ez lett a Prodigy legnagyobb botrányt kavaró klipje, de ez már egy másik cikkhez tartozik.



-nagyM-

[2008.02.23.]