A főszerepben Radics Béla és az Illés zenekar

Túlzás nélkül állítható, hogy e szereplők így, együtt aranybetűs oldalakat írtak a magyar rocktörténelem megsárgult lapjaira. Hozzájuk csatlakozott még a Tűzkerék trió, valamint a kérészéletű Alligátor a maga neves muzsikusaival, minek utána nyugodtan hátradőlhetünk kényelmes fotelunkban: megcselekedtük (legalábbis a kiadó Moiras Records), amit megkövetelt tőlünk a rock and roll…

Lehetett Kelet-és Közép Európa első számú szólógitárosa, akár Jimi Hendrix, vagy Eric Clapton magyarországi helytartója, a szocialista kultúrhatalom hajthatatlannak bizonyult. Két kislemez 1972-ből a Taurussal: úgy gondolták, ezzel befogják a gitárkirály amúgy nagyra nyitott száját. Pedig már elkészült a Zöld csillag című, kizárólag saját nótákat rejtő bakelit LP borítója is – de minek. A Kapitány, elsősorban koncertjein persze nem is rejtette véka alá vaskos szavakkal megfogalmazott véleményét, amihez az elkeseredettségen kívül katalizátorként hozzásegítette a jófajta kisüsti.

Az utókor ettől jóval hálásabbnak bizonyult. Az ezredforduló óta sorra bújtak elő az eddig rejtve maradt mindenféle kalózfelvételek, amelyek legyenek kissé recsegősek, vagy torzak, ám mégiscsak Radics Béla elhíresült, kultikussá nemesült bíborszínű SG Gibsonja, valamint Hendrixre hajazó orgánuma szólal meg rajtuk. Tavaly nyáron – a huszonnegyedik órában - a megboldogult road, Morcz Csaba féltett gyűjteményéből került elő egy Iváncsán rögzített Tűzkerék koncert, mely analóg lemez barázdáiba préselve fejezte be hosszú, földi pályafutását, hirdetve a szupertrió örök dicsőségét.

A Dat-Ol'-Boogie-Man-from-Angel-Land LP gondolata nagyjából két esztendeje fogant, ám a hosszú kihordási idő értékes utódokat eredményezett. Jó ötlet a zeneanyag hármas tagolása, nagyjából fellebbenti a fátylat a Kapitányt övező misztériumról. Indításnak mindjárt ott a Johnny B. Good klasszikus rock and rollja, meg a Shadows Guitar Boogie-ja, az instrumentális darabokat a saját szerzeményű Királyi madár egészíti ki. Mindezek valamikor ’78-ban, az egyetlen magyar televíziós csatorna Fiatalok órája című műsorában voltak nézhetők és hallhatók, méghozzá élőben (!) a basszusgitáros Póka Egon és a dobos Döme Dezső hatékony közreműködésével. Újabb három rock and roll: a helyszín ezúttal a Fővárosi Művelődési Ház Illés klubja. És ha már hősünk 1973-ban odalátogatott, hát mindjárt örömzenélt is egy jót az Illés jelenlévő prominenseivel, a két Szörényivel és Bródyval, meg a szintén véletlenül arra járó Németh „Nemecsek” Tamással, akinek amúgy a Miniben volt az állandó dobfelszerelése akkortájt. Minthogy vinil lemezről van szó, hát fordítsunk egyet a korongon: a B oldalt kitöltő négy nóta alig ismert a szélesebb populáció előtt. Az Alligátor zenekart ’73-ban, a Taurus feloszlása miatti elkeseredettség hívta életre a jórészt ismeretlen billentyűs Palánkay Ferenccel, az ős-Hungária basszusgitárosával, Klein „Cila” Lászlóval és a doboknál, a Kexben már bizonyított Kisfaludy Andrással. Étvágycsinálónak magnóra rögzítettek négy opuszt, gondolván, hogy a hanglemezgyár csak-csak ráharap, de a kultúrcézárok ezúttal is jóllaktak más, könnyebb falatokkal. Így a Napfényes napok bluesa, a Tovább, a Gonosz asszony és a Csodálatos utazás hamisítatlan „radicsbélás” tételei továbbra is kizárólag a koncertlátogatók örömét szolgálhatták.

A dupla borító tasak hátoldalán RB. Kapitány a lakóhelyéül szolgáló Gyöngyösi utcai konyhaablakból kikönyökölve néz farkasszemet saját, átellenben lévő szobrával. Eközben lemezjátszóján feltehetően a Dat-Ol'-Boogie-Man-from-Angel-Land fekete korongja szól, legnagyobb megelégedésére.

- Hegedűs István - 

[2011.07.26.]