Búcsúzik Tokaj!

Legalábbis egy évet biztosan nélkülöznünk kell egymás nélkül. Hiányozni fog az első napon említett hegyaljai bor zamata, a Tisza hangulata, a buli. Persze mondhatnám, hogy ezeket végülis bármikor elérhetem az év majdnem minden napján, ellátogathatok a városba, ihatom a tokaji bort, és még a Tiszába is beledughatom a lábamat. De akkor sem lesz ott, és együtt, ami ezeket az "apró" tényezőket összefogja, ami Hegyaljává teszi az egészet. A fesztivál-feeling. Sebaj! Egy év múlva ugyanitt! Ígérem!

Búcsúzóul pedig megpörgették nekünk az utolsó hegy-napunkat, olyan magyar és külföldi zenekarokkal, hogy azt se tudtuk, hol áll a fejünk... Na de persze azért mindenre emlékszünk, tehát csak szépen sorban. Ezen a napon már a koradélutáni órákban magára hagytuk az enyhülést hozó vízpartot, négy óra körül már a Magashegyi Underground játszott.

Egy kis magashegyizés után pár szám erejéig terveztünk lelépni a szomszédos színpadra kiírt Adam's Family kedvéért, ám a koncert valószínüleg elmaradt, a színpad üres volt, nem értettük. Bánatunk azonban hamar elmúlt, nem volt idő búslakodni. A bulik egymásba értek, levegőt venni sem volt idő, persze jó értelemben. A nem létező Adam's Family koncertről a Jim Beam sátorba indultunk tehát, egy kis ingyenes buli-szaunára: a legendák előtti tisztelgést ma a nemzetközi hírű Iron Maidnem folytatta a tegnapi Hollywood Rose, és AB/CD nyomán, majd Macskanadrág, álmodozás és lebegés Péterfy Borival, idén már a nagyszínpadon.

Sajnos, vagy szerencsére, igazából nem tudom eldönteni, de innen is tovább indultunk. Vissza a tikkasztó hőmérsékletű Jim Beam sátorba, ahol hamarosan a nagyhírű Ossian kezdett. Teltházas ingyenszauna mindenkinek, mint már említettem. Hűsölési lehetőségakkor akad, amikor az ember néha át-át pillant egy kültéri színpad műsorára. Nem bántuk meg. A Pepsi színpadon modern kis magyar reagge. Copy Con-ék meséltek az életről, a világról. És úgy éreztem, na végre: valaki ki meri mondani amit lát.

Ámulatból ámulatba, visszatértünk a levegő nélküli koncertre: az Ossianon csak nőtt a tömeg, valamit tud Paksi Endre - gondoltam. Ossian után újabb magyar; Halász Feri és bandája, az idén 1 éves Depresszió állt a színpadra. Az estébe Alvinékkal ívelt át a buli, majd a Fish! zenélt, nem kis sikerrel. A fesztivált pedig Ákosunk zárta. Nem szeretem Ákost, de még számomra is elviselhető volt a koncert. Nemhogy annak a sok ezer rajongónak, akik kifejezetten miatta jöttek Tokajra. Szóval szép este volt, mindenképp. Címcserék, búcsúbulik, hajnalig táncolás, s az elcsúszó beosztás miatt egyes helyszíneken még hajnali négykor élőkoncert - mindez persze nem baj, ez a fesztivál lényege. És nem aludtunk el, hurrá!

Reggel eső ébresztett minket, nagyjából 10 percet hagyva az összepakolásra. A kalapomból csurgott az arcomra a víz, miközben a sátrat csavartuk össze. A Belga dalszövege járt az eszemben: "fesztiválozók, sárba hányjatok.." Én kicsit módosítanám ezekután: "fesztiválozók, sárban ússzatok, bőrig ázzatok..." Sikerült!

Hegyalja - utolsó nap

Jövőre, ugyan itt Tokaj!

-Rocket Queen-

[2010.07.22.]