Jöhet jégeső, vihar vagy árvíz: a Hegyalja nem változik
Annyira vártam, hogy leérjünk: hiányzott már Tokaj, meg a zene. A szívemhez nőtt tavaly a hegyaljai fesztivál-feeling, a város, a Tisza-part, a vízirendőrök, a fesztiválozók, na és persze a helyi borok. Éppen ezért szeppentem meg, amikor első pillanatban kiderült, hogy nagyjából semmi sincs úgy, mint tavaly volt, főként az árvíz miatt, pár hete ugyanis még víz alatt állt a terület nagy része. Azonban nem telt sok időbe, hogy újra belerázódjak a tokaji hangulatba. Rájöttem: jöhet jégeső, félelmetes vihar - mint tavaly -, árvíz, bármi... a Hegyalja nem változik.
Mint minden rendes magyar fesztiválon, csaknem az összes nagyobb hazai zenekar tiszteletét teszi Tokajban. Immár hagyományként. Így egy percig sem kell csodálkozni a fellépők névsorában a sztárkavalkádon, a nemrég 20. évét ünneplő Tankcsapdán, az idén szintén jubiláló Depresszión, az őszre új lemezt ígérő, „mindentmegmondó” Copy Con-on, Kowalskyékon, a heves megyei lordokon, azaz a Road zenekaron, és persze a nagy öregeken sem, hiszen Hobotól a jó öreg Deák Billen át Paksi Endréig mindenki itt, Tokajban bulizik ezen a héten.
Éppen ezért a második napi program sem szűkölködött a jóban. Esőt ígértek, ami elmaradt, helyette viszont hajnalig szólt a jobbnál jobb rock, metál és populáris tánczene. A nagyszínpadon számomra a Road kezdett, pörgős zenéjükkel jól megizzasztva az amúgy sem didergő közönséget. Szuper érzés volt látni, hogy a hőség ellenére mennyien kászálódtak fel a Tisza-partról már a kora délutáni koncertek kedvéért is. Rómeó Vérzik, majd Doors Emlékzenekar, a rock egyik hazai nagykövete Deák Bill, aztán Hobo következett. A Jim Beam sátorban még talán a kinti 35 foknál is melegebb volt, a környéken pedig talán itt a legnagyobb a fesztivál egész területén jelenlévő árvíz-maradék mocsár, mégis az összes koncert teltházas volt. A buli és a hangulat hőfokát pedig a részeg, illetve félrészeg jókedvűek tömeges jelenléte is igazolta. A nagyszínpadon ezalatt először a rap-metál hazai fanatikusainak kedveztek a Subscribe koncertjével, aztán a közönség soraiban felbukkant egy télapó, majd a lassacskán üzleti vállalkozásnak titulálható Irie Maffia vette birtokba a világot jelentő deszkákat, éjjel pedig a Groove Armada szuperprodukciója zárt, hogy előkészítsék a terepet a másnapi Motörheadnek.
Hobo – az én korosztályom számára – retro- és nosztalgiabulija után híres magyar tribute-jeink léptek porondra, hogy nagy legendák megabulijait idézzék fel. Valamivel 10 után a miskolci AB/CD zenekar röpített el bennünket egy Ac/Dc időutazásra, utánuk pedig a külföldön is - nem elfogultságból mondom - méltán elismert Hollywood Rose hozta el Axl Rose hírhedt bandája, a Guns 'n Roses produkcióját a rákenrollra éhes közönségnek.
Tehát kiváló hangulat, sör és bor, mocskos rákenroll, és táncolható dj-pop. Kinek mi. Összegezve: hihetetlen buli, a 11. Hegyalján, itt, Tokajon.
Hírek
Éppen ezért a második napi program sem szűkölködött a jóban. Esőt ígértek, ami elmaradt, helyette viszont hajnalig szólt a jobbnál jobb rock, metál és populáris tánczene. A nagyszínpadon számomra a Road kezdett, pörgős zenéjükkel jól megizzasztva az amúgy sem didergő közönséget. Szuper érzés volt látni, hogy a hőség ellenére mennyien kászálódtak fel a Tisza-partról már a kora délutáni koncertek kedvéért is. Rómeó Vérzik, majd Doors Emlékzenekar, a rock egyik hazai nagykövete Deák Bill, aztán Hobo következett. A Jim Beam sátorban még talán a kinti 35 foknál is melegebb volt, a környéken pedig talán itt a legnagyobb a fesztivál egész területén jelenlévő árvíz-maradék mocsár, mégis az összes koncert teltházas volt. A buli és a hangulat hőfokát pedig a részeg, illetve félrészeg jókedvűek tömeges jelenléte is igazolta. A nagyszínpadon ezalatt először a rap-metál hazai fanatikusainak kedveztek a Subscribe koncertjével, aztán a közönség soraiban felbukkant egy télapó, majd a lassacskán üzleti vállalkozásnak titulálható Irie Maffia vette birtokba a világot jelentő deszkákat, éjjel pedig a Groove Armada szuperprodukciója zárt, hogy előkészítsék a terepet a másnapi Motörheadnek.
