Paul van Dyk

Az ízig-vérig dinamikus, féktelen táncra perdítő, ugyanakkor meghatóan szenvedélyes trance-előadásairól ismert Paul anno kelet-német színekben kezdte pályafutását. Figyelemre méltó karrierje az évek során a legkedveltebb és legkeresettebb lemezlovasok nemzetközi rangsorába emelte, ahol ma ő az első a legnagyobbak között. Mindez nem pusztán a DJ Mag szavazásának eredménye miatt alakult így.

Emberünk korábban bezsebelt már egy Grammy-díj jelölést, megkapta a Legjobb Zeneszerzőnek járó angol szakmai díjat, továbbá kitehette polcára a ’mexikói Oscarként’ ismert Arielt– ez utóbbit a Zurdo című mozihoz írt zenéért vitte haza.

Mindemellett a “Rock the Vote” kampány aktív tagjaként szerepelt még 2004-ben, amikor is szavazásra buzdította Amerika fiataljait. Az eredmény megítélése nem a mi feladatunk, mindenesetre ő megpróbálta felnyitni az új generáció szemét, oly sztárokkal karöltve mint Bono (U2), Mary J. Blige, Lenny Kravitz és a Black Eyed Peas. Elektronikus zenei berkekből ő csatlakozott legelőször a mozgalomhoz.

Rendkívül sokoldalú emberrel állunk tehát szemben, aki bár Politics of Dancing névre keresztelte albumát, mindenekelőtt szórakoztatni akar, s a politikai jelentés épp ez által nyer értelmet missziójában: „A DJ-zés és az elektronikus zene mindig is a határokat feszegette: olyan embereket invitált közös táncra, akik amúgy sosem jönnének össze egymással. Ha az elektronikus zene politikai és szociális eredményeit nézzük, egy új világ születését fedezhetjük fel, ahol még az sem furcsa vagy meglepő, ha izraelitákat palesztinokkal látunk táncolni, együtt, ugyanazon a táncparketten.”- véli Paul, aki alighogy piacra dobta a Politics of Dancing 2-t, ismét stúdióba vonult, hogy elméjének legfrissebb, még csak körvonalazódó szüleménye milyen formában ölt majd testet, azt egyelőre csak találgathatjuk. Talán érzéki, talán borongós, talán napfényes és vidám – ki tudja? Egy biztos: energikus lesz és mindent elsöprő, akár csak korábbi lemezei.

Közben eszünkbe juthat megannyi káprázatos sláger és remix (Perfect Day, Love Stimulation - Humate rmx, Forbidden Fruits, 1998 – Binary Finary rmx, For an Angel, Nothing But You), melyek beszédes címei borzongató érzéssel töltenek el, és alig várjuk, hogy e világutazót Tel Aviv, Mexikó, New York és Szingapúr között repkedve végre felénk vesse a Sors.

-Deadcode-

[2006.05.03.]