George Duke

George Duke 1946. január 12-én született San Raphaelben, 1967-ben a San Fransisco-i Állami Egyetemen kapta kézhez diplomáját.

Ezzel párhuzamosan 1966 és 1969 között önálló jazztriójával szerepelt a helybeli Half Note klubban, ahol egy akkor még ismeretlen énekes Al Jarreau lépett fel vele rendszeresen.

1969-ben csatlakozott a trióhoz a francia hegedűs Jean-Luc Ponty. Kaliforniai turné, fellépés a Newport Jazz Fesztiválon, majd óriási sikerű európai koncertkörút következett. 1969 végén elfogadta Frank Zappa invitálását és csatlakozott a gitáros Mothers of Invention együtteséhez.

1970 végén a legendás altszaxofonos Cannonball Adderley hívta combo-jába és ezt egy nem egészen 25 éves fiatalember nem utasíthatta vissza. Ezzel a formációval járt életében először hazánkban, 1972 szeptemberében az Erkel Színházban. Mivel ő játszott Budapesten először Fender Rhodes zongorán, a közönség soraiban találgatások hangzottak el, honnan jönnek ezek az űrbéli hangok! 1973 és 1976 között Duke ismét Frank Zappa-val szerepelt, majd a dobos Billy Cobham-mel turnézott és készített lemezt. Szóló pályafutásának kezdetét is ez évre datálja. Ekkor jelent meg első önálló LP-je a „From Me to You”.

A nagy áttörés azonban 1978-ban következett be, mikor a funky jellegű „Reach For It” behatolt az albumlista felsőbb régióiba is. Ezek után nem csoda, ez lett Duke első aranylemeze.

Muzsikusi karrierjével párhuzamosan az 1970-es évek vége óta zenei rendezőként (producer) is nagy sikerrel dolgozik a stúdiókban. Első felfedezettje a brazil harsonás Raoul de Souza volt. Énekes albumokat is készített, ebben a sorozatban Dee Dee Bridgewater volt az első.

Producerként az első „nagy durranását” 1981-ben az A Taste Of Honey női diszkó csapattal érte el, a „Sukiyaki” harmadik lett a slágerlistán, de a „fekete zenére” szakosodott R&B listát több hétig vezette, végül aranylemez lett.
Innen már futószalagon jöttek az énekesek (Jeffrey Osborne, Deniece Williams, Melissa Manchester, Barry Manilow, Smokey Robinson, Phil Perry, The Pointer Sisters, a Take 6, Chante Moore, Gladys Knight, Johnny Gill, Anita Baker, Al Jarreau, Natalie Cole, Dionne Warwick, Erikah Badu), de a pop-jazz szaxofonosokat is felkarolta (George Howard, Everette Harp, Najee, Kirk Whalum).

Az 1980-as években három LP-t készített a basszusgitáros Stanley Clarke-kal.
Díjkiosztó rendezvények és TV-sorozatok zenei igazgatójaként is tevékenykedett: 9 éven át vezette az un. „Soul Train Award” zenekarát és részt vett az NBC „Sunday Night Show” című hétvégi sorozatában is.

1992-ben „Snapshot” című CD-je öt héten át vezette a Billboard Magazin „Top Contemporary Jazz Albums” listáját.

1993-ban a Montreuxi Jazzfesztiválon mutatták be a szimfonikus zenekarra és jazztrióra írt nagy lélegzetű művét, a „Muir Wood Suite”-et.

1997-ben jelent meg harmincadik lemeze saját neve alatt.

A valaha élt legtöbb Grammy-díjra nominált jazzművész 21 jelölésével (igaz, ebbe beleszámítanak a pop és R&B kategóriák is). A legutóbbit (T-Jam) épp az idén kapta. Duke részt vett Grammy-díjas jazzlemezek elkészítésében is - Miles Davis: „Tutu” (1987), Rachelle Ferrell: „Individuality” (2000), Dianne Reeves: „In the Moment” (2001), „The Calling” (2002).

-Bördős Lajos-

[2006.04.04.]