Guiseppe Verdi

1813. október 10-én született, egy Le Roncole nevű kis faluban, amely Észak – Olaszországban található.

Szegény családból származott, első zeneleckéit a falu orgonistájától kapta. 10 évesen a bussetói gimnáziumba került, majd két év múlva felvételizett a milánói konzervatóriumba. Miután kérelmét elutasították, egy magántanárnál, Lavigná-nál folytatta tanulmányait. A harmincas évek elején hívta fel magára a figyelmet, mikor beugróként vezényelte Haydn Teremtés című művét.

Pályája kezdetén zenei ízlését nagymértékben befolyásolták Rossini, Bellini és Donizett alkotásai.

1939-ben mutatták be első operáját, az Oberto-t a milánói Scala színpadán, a sikeres debütálás után viszont a Pünkösdi királyság kudarcot hozott.

1942-ben szerzett országos hírnevet, mégpedig a Nabucco című művével, melynek szövegkönyve és zenéje nem is igazán a “hallgatósághoz”, hanem az olasz nemzethez szólt. A bemutató után a milánói Scala körüli kirakatokat Verdi-kalapok, -nyakkendők és különféle emléktárgyak árasztották el, melyek a Nabucco zeneszerzőjére emlékeztették az egységes Itáliáról álmodozó hazafiakat. Ugyanilyen nagy hatást ért el a művész a Lombardok (1943), majd később Ernanit (1844) című alkotásával is.

Schiller három drámájának (Jeanne d'Arc, A haramiák, Luisa Miller) feldolgozását követően igazi világhírnevet a Rigoletto (1851), a Trubadúr (1853) és a Traviata (1853) hozott számára, majd 1955-67 közt ismét remekművek sora következett - ekkor született meg az Álarcosbál (1959), A végzet hatalma (1862) és a Don Carlos (1867).

1871-ben mutatták be az Aida -t - későbbi alkotásai, az Otello (1887) és a Falstaff (1893) szintén népszerűek voltak.

Guiseppe Verdi rendkívül termékeny zeneszerző volt, csaknem 30 operát írt. Életművét az őszinte érzelmeket kifejező dallam elsődleges szerepe hatja át. Művészetének nagyságát erősíti önzetlen segítőkészsége. Az egyre gazdagabb művész nagyon sok nincstelennek adott munkát. Birtokát igazi mintagazdasággá fejlesztette, ahol földműveléssel kapcsolatos ismereteket oktatott a parasztoknak. Emellett kórházakat alapított, vagyonát pedig a rokkant zenészekre hagyta.

Verdi a zeneszerzés mellett közéleti szerepet is vállalt, eleinte parlamenti képviselő, majd 1874-ben szenátor lett. Művészeti tevékenysége által aktívan részt vett a polgári átalakulásáért folytatott küzdelemben.

1901. január 27-én hunyt el a 19. század legnagyobb hatású olasz zeneszerzője. A kiváló művészt a nemzet halottjaként gyászolta az ország. (forrás:berze-nagy.sulinet.hu/ fidelio.hu)

[2007.10.10.]