Két óra alatt készült el a Szájbergyerek című sláger

Hogyan készült a "nagy" mű? Dalszületés címet viselő új rovatunk első részéből erre derül fény.

Dalszületés új rovatunkban népszerű dalok létrejöttét vesszük górcső alá a szerző szemüvegén keresztül. Elsőként a Kistehén Tánczenekar Szájbergyerek alkotásáról szolgálunk néhány érdekességgel. A műről Kollár-Klemencz László dalszerzőt és szövegírót kérdeztük.

– A dal 2005 elején jött világra. A szöveg fél óra, a zene kilencven perc alatt készült el. A szövegírás meglepően könnyen ment, örültem, amikor rátaláltam erre a Tátra-Mátra párhuzamra, bár kicsit gagyinak tartottam, de tetszet ezért bennmaradt. A muzsika népzenéből illetve a lakodalmas nótázásból teremtett új forma, amit már értéknek lehet tekinteni, holott amiből gyúrva van az sok esetben lenézett ügy. Ezt a dalt bármilyen hangszeren elő lehet adni. Én úgy írom a dalokat, hogy azokat egy szál gitáron, tábortűznél is el lehessen játszani. Zenei érdekességképpen említeném, hogy a megszokott refrén-verza helyett csupán refrén van és ez variálódik finoman, kicsit kántálós, önmagát ismétlő szerkezetben.

– Szerinted, mi a dal sikerének a titka?
– Lehet, hogy épp ez a melankólia a sírva vigadunk hangulat, ami a magyar a közönséget nagyon eltalálja, másrészt nem csak egy üres fülbemászó dallam sikeredett, hanem talán a hangulata, a dal atmoszférája többet sejtet, mélyen elgondolkodtató, érzelemmel teli. Lehet rá táncolni. Szerintem ezek, amelyek működtetik a dalt. De ez persze nem recept. Ebből még nem, lesz sláger. Népszerűvé egy dalt a közönség tesz, ha szűksége van rá, akkor sláger lesz belőle, ha nincs akkor ki lehet dobni az egészet hiába jó a dallam, a szöveg, remek ritmus és az érzelem. Úgy néz ki, hogy most a zenekedvelőknek szüksége van a Szájber gyerekre.

– Mi a dal mondanivalója?
– Egyfajta globalizációs, és civilizációs problémát dolgoz fel. Minden túl gyors, minden hamar elveszíti az értékét. A külsőség a fontos, nem a belső értékek. Erről nem szokott beszélni, énekelni még kevésbé senki, viszont az embereket ez foglalkoztatja, ki vannak rá éhezve, és nem a Plázákra, meg a kínai paradicsomra. Egyre többen mennek le vidékre, tanyákra nyaralni lakni. Nagy az éhség a régire, a mély igazi értékre. Erről szól a szám és lehet hogy ezt csak kisebb verselemzéssel lehet belőle kivenni, de ott van és elég, ha valaki érzi a szerelmet, nem muszáj szavakba önteni.

Bizso

[2005.06.21.]