Édeskettes hármasban - bemutató a Madáchban

Bridget Jones divatba hozta a szingliséget és bár első látásra úgy tűnhet, hogy a Madách Színház új bemutatója is a szingliségről szól, ez csupán a felszínen van így. A valóságban éppen az ellenkezője a lényeg.

Egy sikeres zeneszerző és egy kezdő dalszövegíró már régóta kétségbeesetten keresi a „Nagy Őt”, és ott találkozik vele, ahol nem is számított rá: a közös munka során. Egyikük sem szeretne egyedül maradni, ami véleményem szerint a szingli életforma alapja, és mikor végre megtalálják életük szerelmét, majdnem elszalasztják az esélyt a boldogságra.

A láthatalan harmadik

Főszereplőink harmincasok, sikeresek, több komoly kapcsolattal a hátuk mögött. Sonia és Vernon, valamint a láthatatlan harmadik Leon (Sonia korábbi barátja), aki óhatatlanul befurakszik a szerelmesek közé. Így lesz a duóból trió. S bár Sonia és Vernon együttműködése a munka során zavartalan, mikor a magánéletükben komolyra fordul kapcsolatuk, felmerül az örök dilemma, akkor most a munkatársammal élek együtt vagy az élettársammal dolgozom. Természetesen itt kezdődnek az igazi bonyodalmak.

A kettős szereposztás, illetve az első és második szereposztás kifejezések óhatatlanul azt az érzetet kelthetik, hogy van „jobbik” vagy „rosszabbik” szereplőgárda. Az Édeskettes hármasban esetében ez egyáltalán nincs így, csak jobb és még jobb előadásokról beszélhetünk! Négy önálló személyiséget sikerült találnia Szirtes Tamás rendezőnek, és a két szereposztás által eljátszott előadások gyökeresen eltérőek.

Egységet alkotnak

Alföldi Róbert és Oroszlán Szonja két különálló egyéniségként, míg Miller Zoltán és Balla Eszter inkább egymást kiegészítve alkotnak egységet. Míg az előbbi párosnál inkább az önfeledt szórakozás, a vidámság, a Woody Allen-re jellemző szeretnivaló neurotizmus a jellemző, addig az utóbbi két színész inkább drámaibb, a valósághoz közelebb álló módon mutatja be a kapcsolatuk alakulását. Ezek a különbségek azonban nem vonnak le semmit az előadás értékéből, sőt inkább olyan mélységeket mutatnak meg, amire nem is számíthattunk.

Neil Simon-ban még nem kellett csalódni. Ezúttal Marvin Hamlisch zeneszerzővel karöltve sikerült egy olyan történetet színpadra állítaniuk, mely minden korosztály számára remek kikapcsolódást nyújt. Természetesen nem szabad megfeledkezni a remek magyar alkotógárdáról sem. A kétszemélyes darabok általában inkább kamaraszínházi előadásokként szoktak megvalósulni, de nem volt rossz döntés a nagyszínházi bemutató. Ehhez természetesen kellett az a négy művész, akik képesek betölteni a teret, és magával ragadni a nagyérdeműt. Szirtes Tamás értó kézzel nyúlt a darabhoz, ebben segítségére volt Szlávik István díszelttervező (akinek ötletes megoldásai betöltötték a Madách nagy színpadát), Kovács Yvette Alida jelmeztervező, Papp Tímea koreográfus, valamint Kocsák Tibor és Zádori László zenei vezetők.

-tl-

[2007.05.04.]