"Amikor körbenézünk a közönségen, akkor alakul ki a hangulatunk" - Budapesten járt a Crvena Jabuka

Szeptember 8-án – ahogyan azt már megszokhattuk – teltházzal kezdte meg programját a Balkán Party rendezvénysorozat az A38 Hajón.

A szervezők ez alkalommal olyan ex-jugoszláv zenekart hoztak Budapestre, akik pár évvel ezelőtti koncertjük alkalmával már megdobogtatták egyszer a  közönség szívét a magyar fővárosban. A hangulatról a Crvena Jabuka frontemberével, Dražen Žerić Žeraval beszélgettünk – interjú

Azok, akik rendszeresen látogatják a budapesti Balkán Party sorozat rendezvényeit – vagy legalább egyszer már ellátogattak valamelyik programra – pontosan tudják, hogy a hangulat már a bejáratnál is remek, majd a kapukon áthaladva gyakorlatilag egy másik világban találja magát az ember. A Balkán Party nem csupán egy buli; itt gyűlnek össze mindazok, akiket valamilyen családi-, baráti szál, esetleg a gyermekkor köt az ex-jugoszláv országokhoz, de ide járnak azok is, akiket valamilyen oknál fogva megérintett a Balkán szele és többet szeretnének tudni a régió múltjáról; de találkozhatunk itt Szerbiából, Horvátországból, vagy Bosznia-Hercegovinából érkező vendégekkel is. Az évente többször is megrendezésre kerülő rendezvények gyakran tartalmaznak kulturális, történelmi visszatekintéseket, a legnagyobb ünnep azonban általában mégis az ennek a közösségnek, amikor a jugoszláv hangulatot idéző legendás zenekarok lépnek színpadra. Az elmúlt években többször is ünnepelhettünk így együtt. Bajaga i Instruktori, Plavi Orkestar, Magazin, Željko Bebek, Zdravko Čolić. Külső szemlélőnek idegen neveknek tűnnek, valójában azonban olyan – számunkra elképzelhetetlen – legendák ők, akik annak idején az egész Jugoszlávia lakosságát megmozgatták és akikért – háború ide vagy oda – mai napig egy emberként rajong Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Horvátország. Bár a kíméletlen történelem a zenészekre sem volt tekintettel és a ’90-es évek során tagjaik sok esetben szétszóródtak Közép-Európa országaiban, koncertjeiken szerencsére mai napig egykori fényükben szemlélhetjük őket – ahogyan tettük ezt ez alkalommal az eredetileg Szarajevóból származó Crvena Jabuka zenekarral is.

Teltházas koncertjükön – a gyerekek kivételével – minden korosztály képviseltette magát. Ki egyedül, ki pedig nagyobb csoportokkal érkezett – amivel  az egykori osztálytársak újra együtt élhetik át kamaszkoruk legnagyobb bulijainak hangulatát; és persze olyan is előfordult, aki egyedül érkezett, majd rég nem látott horvátországi vagy vajdasági magyar barátaival tombolta végig a koncertet.

Egy biztos: a közönség ez alkalommal is egy emberként énekelte végig az egész koncertet, ami nyilvánvalóan hatalmas inspirációt jelentett a közel három órán keresztül játszó zenekarnak is. A koncert során olyan egykori slágerek csendültek fel, mint például a To mi radi, a Šampanjski poljubac, vagy a Stižu me sječanja, melyeket mai napig rendszeresen játszanak a volt Jugoszlávia utódállamainak kereskedelmi rádiói.

A koncert után a zenekar frontemberével, Žerával beszélgettünk.

Hogy érzitek magatokat Budapesten?

Budapest egy lenyűgöző város. Csodálatos és szerintem az egyik legszebb panorámával rendelkező főváros Európában.

Másodszor koncerteztetek itt. Melyik koncert volt emlékezetesebb?

Azt hiszem, a mostani koncert. Ezen a  koncertben több volt az érzelem, emóció, izgalom. Amikor körbenézünk a közönségen, akkor alakul ki a hangulatunk. Látjuk, milyen az légkör és ez alapján választjuk ki, hogy aznap este milyen dalokat fogunk játszani.

Több dalotokban szerepel Szarajevó. Ez a kötődés még mindig fontos számotokra?

Szarajevó sokkal kisebb város, mint például Budapest, de szintén nagy múltja van. Ha a történelmet nézzük, ott van  Ferenc Ferdinánd, az I. Világháború, a II. Világháború és a legutolsó, a jugoszláv háború. Miután a háborúnak vége lett, Szarajevó egy picit feledésbe merült. A háború után mindenkinek mindent újra kellett kezdeni, amiért nagyon sajnálom az embereket, a nemzetet, de amíg élek Szarajevót a szívemben hordom.

Emlékszem, idén január 1-én koncertet adtatok Szarajevóban. Milyen volt visszatérni?

Jelenleg más a helyzet, mint a Jugoszláviában, ahol Szarajevó kulturális központ volt. A koncerten most egy fiatalabb közönség volt  és világ minden tájáról voltak emberek. Ez kell a városnak, mert Szarajevónak mindig is volt szíve, lelke, folyton mozgásban volt. Persze Budapestnél kisebb, de tényleg egy kis ékszerdoboz.

Fülöp Dóra / Fordítás: Karagics Mirjana

[2018.09.19.]