A Szigeten lép fel utoljára az Illés - Interjú Szörényi Őrssel

Tragikus esemény, Pásztory Zoltán hirtelen halála tette kétségessé az Illés zenekar 40 éves jubileumi koncertjét. Miután azonban a zenekar tagjai úgy látják, ez felelne meg Pásztory kívánságának is, a legendás dobos tanítványával, Szörényi Örssel kiegészülve megtartják a bulit. 

– A kiváló dobos halála ellenére megtartják a koncert turnét. Felmerült, hogy esetleg nem lép fel soha az Illés?
– Az erdélyi Illés koncert Zoli ötlete volt. A tragikus esemény után összeült a zenekar 4 tagja és a két koncert megtartása mellett döntöttek, amely így Zoli emlékére és tiszteletére is szól majd. A két koncerten kívül, további önálló Illés koncert nem lesz. Az együttes az eredeti felállásban már nem tud játszani, ezért minden bizonnyal ez a kettő lesz az utolsó.

– Mit jelent az Illésben játszani, illetve hogy egy legendát kell helyettesítenie?
– Szavakkal nem nagyon lehet kifejezni azt az érzést, ami most bennem van. Megdöbbentő a tény, mert hiszen soha nem gondoltam volna és nyílván senki más, hogy egyszer be kell álljak a Kossuth-díjas Illés együttesbe dobolni. Igyekszem, hogy méltó módon "helyettesíthessem" a legendás Pásztory Zoltánt.

– Hogy fogadta a felkérést?
– A felkérés nagyon megtisztelő, kár, hogy nagyon szomorú az apropója.

– Tudja-e az összes számot, vagy most tanulja a koncertre?
– Az Illés együttes számait ismerem, már családi alapon is ismernem kell. Nyilvánvaló, hogy mélyebben is bele kell mélyedjek, főleg a dobszólamokba, hisz az ember nem számít ilyenfajta "beugrásra". Szeretném stílusában és technikájában is visszaadni azt a hangzást, amit tőle hallhattunk.

– Milyen volt tanárnak Pásztory Zoltán?
– Zoli volt az első tanárom. Nála kezdtem tanulni az alapokat, Ő tanított meg a helyes tartásra is: két könyvvel a hónom alatt kellett dobolni. Az eleinte újságpapírokon elkezdett gyakorlást később egy igazi "dobcuccon" való tanulás váltotta fel Zoli segítségével. Ő nagyon erőteljesen dobolt mindig is, amit én is átvettem, megtanultam. 12-13 éves gyerekként azokkal a nehéz és vastag -nem kifejezetten gyerek méretű- dobverőkkel kezdtem, melyeket Zoli használt. Azóta sem váltottam másra. A tanulás, gyakorlás mindig jó hangulatban folyt, szerettem azt az időszakot. Természetesen nem csak tanárként, hanem emberként is tiszteltem, szerettem.

Bíró Zsolt

[2005.05.10.]