Variációk egy témára

Meghallgattuk a Wendigo Let It Out című lemezét

A metállal gyakorlatilag mindent megtettek már, amit egy műfaj elbírhat. A Dream Theatre önnön zsenialitásába csavarodott professzionális, ugyanakkor elrettentő tízperces műmájerkedései, az Apocalyptica szánalomba hajló headbanger szonátái, a nu-metál szintér gagyogó bölcsisei, a Korn mániás – depressziós lélekvesztői csak ártottak a műfajnak. Az ezredfordulóra már maga a Metallica sem tudta pontosan mit is akar. A St. Anger minden invenciót nélkülöző, lélektelen kalapálásával megtörtént a sírba tétel. A feltámadásra éppen három évet kellett várnunk. 2006-ban kijelenthetjük, a korszakos Master Of Puppets megjelenésének huszadik évfordulóját ünneplő Metallica a 90-es évek eleje óta a legjobb koncertjeit adja, a Korn új albuma ismét hat, a stoner metál szintér pedig erősebb, mint valaha.

Az őrségváltás a hazai metálban is lezajlott. A nagyterpeszből elkövetett véget nem érő gitárszólókkal operáló, a megbízható Iron Maiden riffeken felnőtt generáció melléktermékei eltűntek, helyettük itt a Stereochrist, a Superbutt, vagy épp az Isten Háta Mögött. A sor nyilván tetszési index szerint folytatható.

A Wendigo is pont ugyanazt a gyomorszájon rugós, ugrálós, dallamos, néhol egészen sötét, máskor felemelő, modern metált játssza, ami újra szimpatikussá teheti a műfajt. Az átalakuló Stonehenge, a Behinia és a feloszlott Da Capo szentgotthárdi, paksi és budapesti zenészeiből 2003-ban rekrutált csapat önálló arculattal bír. Az anyazenekarok progresszivitása megmaradt, a témák azonban az alapvető közérthetőségre bazíroznak. A Bátky-Valentin Zoltán (BZ) ének, vokál, Kozó Tamás (Kozi) gitár, Takács József (Jozzy) gitár, Csörnyi Róbert (Rob) basszusgitár és Varjú Attila (Crow) dob felállású kvintett Hidasi Barna felügyelete mellett rögzített első Reconnecting...című EP-je még 2004-ben jelent meg. A három számos bemutatkozás kedvező médiavisszhangra talált.

A Let It Out című bemutatkozó korongon nincs üresjárat. Első blikkre a Nevermore Queensryche, a Metallica, a Soilwork néhol pedig a Megadeth ugorhat be. Súlyos riffek, dallamos énektémák, matekos kiállások, pszichedelikus elszállások, doom - stoner és sivatag. Az egész anyag kompakt, tömör nincs feloldozás. A vad hörgésből agresszív üvöltésből kibomló finom énektémák a műfaj pontos érzelmi és technikai ismeretéről tanúskodnak. Hátborzongató. CD játszónkon a Broken, a Disconnected, a súlyos kezdés után elektromos alapon megszólaló eksztatikus Prophets Of Emptiness és a Led Zeppelin-t megidéző Rain Maker alatt kapcsolhatjuk be a repeat opciót.

Radics Gábor

[2006.08.09.]