Queen + Paul Rodgers On Tour

Bevallom őszintén, némi fenntartással fogadtam a 2005-ös európai turné tervezet hírét, hónapokkal ezelőtt Londonból, közvetlenül a Queen hírszolgálatától. Komolyan gondolják?

Igaz, 2002 óta érezhető volt, hogy a Freddie Mercury nélkül, árván maradt, kiváló zenészek, szeretnének mindent elkövetni – abszolút nem alaptalanul –, hogy életben tartsák az egykori brit rock zenekar töretlen népszerűségét. Akkor meglepetésszerűen előrukkoltak a We Will Rock You című musicallel. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a darab egyik producere Robert De Niro!) A musical, azóta is óriási siker Londonban. Ezt követte aztán egy újabb szuperprodukció Dél-Afrikában, Nelson Mandela bevonásával, az AIDS elleni küzdelem jegyében. Sajnálatosan a hazai médiák erről is vajmi keveset szóltak, igaz, egy összevágott koncertfilm változatot leadott a Magyar Televízió utólag. Ennek a megakoncertnek egyébként tervezik a folytatását, több világsztár csatlakozásával.

Nos, mindezek után jött tehát a hír, miszerint a Queen két tagja, a gitáros, Brian May és a dobos, Roger Taylor feléleszti a bandát. Sajnos a basszgitáros, John Deacon nélkül, mivel ő nem vállalta a fellépéseket. Na, de ki lép a karizmatikus és utolérhetetlen, aranytorkú Freddie helyébe? Mer egyáltalán valaki?

Ma már tudjuk: mert. Paul Rodgers-nek hívják az urat, aki az egykori Free, majd a Bad Company frontembere volt. A kissé meghökkentő bejelentés, hogy a Queen + Paul Rodgers együtt, még a fanatikusokat is gondolkodóba ejtette.

De a Papp László Budapest Sportaréna szombat esti bulija mindenre választ adott. Ismét bebizonyosodott, hogy azért a briteket nem alaptalanul tartja a világ úgy számon, mint a beat és rockkultúra apostolait. Ezek a fickók bizony alaposan átgondolták ezt a projectet. Vékony jégen járva, egyensúlyozva lépkedtek, de vérbeli profik módjára. A szinte teltházas aréna felforrósodott hangulata volt Budapest válasza minderre. Tizenkilenc év után ismét lázba hozták az ismert Queen nóták a hazai közönséget, kiegészítve a repertoárt Rodgers néhány sikerdalával, mint például az All Right Now. Érezhetően az angol szövegek közös éneklése is sokat javult, míg ugyanakkor May magyarja nem igazán csiszolódott a Tavaszi szél éneklésekor. Ez 86-ban Freddie-nek jobban ment. De sebaj!

A beálló frontember és a két Queen legény, precíz ízléssel válogatva meg a dalokat, egymásnak adva át a mikrofont, briliáns élménnyel gazdagította a koncertjáró közönséget. Senki nem próbált több lenni a színpadon, mint aki. A VIP szektor is láthatóan kiválóan érezte magát, élükön olyan sztárvendégekkel, mint az ugyancsak brit, egykori Live Aid szervező, Sir Bob Geldof. A trióvá kiegészült Brian és Roger, valamint a közreműködő másik három profi muzsikus, természetesen méltó módon megidézték a nagy mágust is. Igazán megható volt az a közös együttlét, amit a balladisztikus Bohemian Rhapsody alatt tapasztaltam. Freddie filmről bejátszott ének-zongora kezdése, majd a többiek beszivárgása és közös zenei produkciója ismét valóságos csúcspontja volt az estének.

The Show Must Go On –szólt ismét a már-már kultikus felszólítás a ráadásban. Hogy milyen érvénnyel? Azt még most nem tudjuk. Talán csak sejtjük.

Gerebics Sándor

[2005.04.25.]