Vastag Csaba: "Sokkal több munka van vele, mint amennyi látszik" 

Bármily nagy is a Hungexpo területe, nem nehéz őt megtalálni, mert a hangja messzire hallatszik és különben is, ahol a legnagyobb tömeg áll, vagyis énekel és táncol, ott biztosak lehetünk benne, hogy eleven motorként rálelünk a színpadon. Nem könnyű a dolga, mert körbe kell figyelnie, sőt, még felfelé és egy oszlop mögé is, miután sokan rá is találtak nézelődés közben.

Táncol, forog és többször lemegy a közönség közé, hogy azok is lássák, akik nem jutnak közel a színpadhoz. Mindeközben csodálatosan énekel, szárnyal a hangja, s a kis koncert végére már nem csak hűséges törzsközönsége táncol-csápol-integet, hanem azok is, akik életükben először hallották. Ráadás is van, és a testvéréről, Tamásról sem felejt el szólni, aki aznap este ment az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe (Mint azóta ismeretes, a legjobb 4 közé került!)

Sokáig fotózkodik, dedikál, a tömeg körbefogja. Mosolyogva fogadja , fáradtságnak nyoma csak akkor suhan át az arcán, amikor végre leül, hogy egyen valamit. Nem sok ideje marad a pihenésre, mert mindig hívják ide-oda, úgy tűnik, a kiállító házigazdák is megtiszteltetésnek érzik, ha csak pár percre is, de figyelmet szentel nekik. Csodálom a türelmét, a teherbírását.

- Hogy bírod ezt a tempót? Egészen közel a Szombat esti láz első adása, arra is kell készülni, színházi előadások, koncertek, az országban ide-oda utazva megtett kilométerekről nem is beszélve….
- Rájöttem, hogy enni kell, mert kell az energia. Ezt nem lehet máshogy csinálni, csak ha van állóképességed. A többiek, akikkel együtt táncolunk, mind fogytak, én nem. Nagyon sokat eszem, mióta táncolok. most is azt néztem, így a koncert után főleg, hogy mit lehetne itt enni? - mondja nevetve.

- Régebben akrobatikus rock and rollt táncoltál. Érzed ennek előnyét?
- Az egy specifikus táncforma volt, más a ritmusa, más a hangsúlya. Inkább nehezebb nekem, mint annak, aki most kezdte. Sokkal több munka van vele, mint amennyi látszik, napi 8-10 óra, reggeltől estig. A koncertek is mennek továbbra is, ha nem muszáj, semmiféleképp nem mondok le fellépést.

- Hogy érzed magad tánc közben?
- Mindegyik táncnak mások az alaplépései és még mindenféle koreográfiai elemet is kell hozzátenni. Nagyon nagy koncentrációt igényel a mozgássorok megtanulása, a megjegyzésük majdnem fárasztóbb, mint a mozgás maga.

- Te is beleszólsz a koreográfiába?
- Megbízom Tündiben, (Mármarosi Tünde), ráhagyatkozom. Ha ötletem van, mondom és lehetőleg beillesztjük a kompozícióba. A tánc is olyan, mint az éneklés. Fel kell építeni, mondanivalója is legyen. Szóljon valamiről. Ahogy az éneklésben, úgy itt a zene és a tánc összekapcsolásában törekszem arra, hogy maradandó élményt nyújtsak. Ahogy a daloknak is hűen kell tükrözniük a szerző által megálmodott zenei gondolatokat, úgy itt a teljesen kötött koreográfiákkal is ez a helyzet. Ezeken belül vagy felül lehet és kell megtalálni azokat a pontokat, ahol hozzáadhatjuk a saját egyéniségünket, amivel egyedivé tehetjük a színpadi megjelenést és a kifejezés árnyaltságát.

Szinte lehetetlen folyamatosan beszélgetni, mindig jön valaki, aki szeretne pár szót váltani vele. Most Nacsa Olivér, a program műsorvezetője ül le az asztalunkhoz. Kis ámulattal a hangjában és a saját stand up stílusában már a koncert végén a színpadon is kiemelte Csaba azon különleges képességét, hogy hogyan tudja inspirálni és magával ragadni az embereket. Nevetésük szívből jövőnek tűnik. Némi sztorizgatás után Demjén Ferencre terelődik a szó és a decemberi pécsi koncertre. Csaba érezhetően nagy és tisztelettel átitatott örömmel mesél erről.
- Zseniális volt! Demjén Ferenc olyan, mint egy jó bor, minél idősebb, annál jobb! (Demjén Ferenc 1946-ban született). Nagyon megtisztelő volt, hogy meghívtak bennünket, Tamás öcsém és Mészáros Árpád Zsolt jött velem. Brutális volt a technika! Mi voltunk a koncert bejátszó bulija, a vendégei. Azt hallottam róla, hogy zárkózott ember, de velem nem volt az.

Csatlakozz, ha kedveled Vastag Csabát.

- Az ő közönsége hogy reagált Rád?
- Kicsit tartottam attól, hogy a kéretlen ajándék és a hívatlan vendég milyen hatást vált ki, de nagyon jót buliztunk. Felmerült, hogy énekeljek-e a dalaiból, esetleg egy kevésbé ismertet, de végül úgy döntöttünk, hogy nem, inkább a saját dalainkat adjuk ajándékba. Szerintem Demjén Ferenc koncertjén nem az van, hogy mi legyen a sorrend, hanem az, hogy mit ne játsszunk a mondjuk 80-ból. Hihetetlen, mennyi dala van és mind ismert. Nem írt rosszat, legalábbis én nem tudok ilyet mondani. Mindenkihez tudtak szólni. Régen volt rá idő, hogy írjanak 30 dalt és abból a saját castingjuk után az általuk legjobbnak tartott 12-t tették a lemezre.

- És most merre visznek az utak?
- Ma már az a legjobb minden előadónak, ha a saját útját követi. Csak azért is menni a mainstream-nek abba az irányába, ami most divat, az nem jó. Sokfélék az igények, a különböző tévécsatornák is különböző rétegigényeket igyekeznek kiszolgálni. Én azért törekszem arra, hogy az a réteg, aki az én zenémet szereti, minél szélesebb legyen.

- Írsz zenét?
- Sokat.
- Kikkel dolgozol együtt?
- Berkes Gáborral, Szabó Zével, Rakonczai Viktorral, Tamás testvéremmel, Somodari Tamással és más, régi zenész barátaimmal.

A tekintete hirtelen elkalandozik.
- Mi keltette fel az érdeklődésedet?
- Egy karóra. Nagyon szeretem az órákat .

Tényleg meglepődöm lesütött szemű mosolyán. Pár pillanatra olyan lett, mint egy kisfiú, akit rajtakaptak, hogy megőrizte játékos kedvét és a szenvedélyt. Egy kicsit se bántam, mert nagyon kedves és őszinte pillanatok voltak ezek. De amilyen gyorsan kibillent a figyelme, olyan gyorsan vissza is fordult felém.
- Így végül, a helyszín inspirálja a kérdést: szeretsz-e utazni és mikor mész pihenni?
- Nem nagyon van időm. Mostanában nem hinném, hogy megyek valahová. Repülni meg úgyse nagyon szeretek. De mégis ez a hasonlat jut eszembe, amikor villámgyorsan megajándékoz még néhány embert pár jó szóval és mosollyal, majd pillanatok alatt távozik egy fellépésre, hogy 200 km-rel arrébb is örömet szerezzen sok-sok embernek. Jókedvet és - rohanása ellenére - nyugalmat hagyott maga után. Nem űrt, mert nem vett el, csak adott, adott és adott. Önmagát. Mi a titka? Talán az, hogy tényleg őszinte érdeklődéssel figyel azokra az emberekre, akikkel beszél, akiknek énekel és akiknek táncolni fog.

Lájk, ha érdekesnek találtad a beszélgetést.

- NG -

Fotó: Szeberényi Adrienn

[2013.03.09.]