A Vastag testvérek adventi koncertet tartottak - "Nézd, a föld meg az ég ma jót ígér..."

A negyedik adventi vasárnap előtt, 21-én este tartotta ünnepi koncertjét Vastag Csaba és Vastag Tamás az egyik székesfehérvári hotelban. Közreműködött Somodari Tamás (zongora) és Nagy Zsófia (furulya, szaxofon).

Ünnepi fények, melegség, feldíszített fenyő az előtérben. Alatta egyre csak gyűltek az ajándékok a Krízisközpont gondozottjainak. A várakozás csendjét kissé zavarta ugyan a gyülekezési zenének aposztrofált - nem is tudom, minek nevezzem - zaj, mert így az izgatott beszélgetések csak hangosabbak lettek……

Szerencsére kisvártatva Szabó Gyula Kossuth díjas színművészünk hangja töltötte be a teret – hangfelvételről, de hitelessége, drámai egyszerűsége , Ady Endre Karácsony című versének előadásával hamarosan megilletődöttséggel határozta meg az este hangulatát a színpadon égő gyertya jelzésértékű fénye mellett.

„Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének…”

Nem, nem szomorúság volt itt, hanem reménnyel teli öröm. A hit a jóban, hogy végre megszületik.
Vastag Csaba és Vastag Tamás elegánsan, nagyvonalúan, maximális tudással és adni akarással mindent megtett, hogy ez tényleg így legyen. Teret engedtek egy ifjú zenészpalántának is, Nagy Zsófiának, aki, furulyán és szaxofonon működött közre, néha szólóban Somodari Tamás zongorakíséretével.

Nagy feladat volt a 14 éves zenei szakközépiskolás kislánynak háttérzenészként részt venni a koncert folyamatában, de nagy szeretettel vették körül és egyre inkább feloldódva a zenélés örömében, Louis Armstrong What a Wonderful World című számában minden várakozást felülmúlóan méltó partnere lett Vastag Csabának egy furulyára átírt szólammal, ami azért valljuk be, nem kis teljesítmény a kirobbanóan jó formában lévő és lenyűgöző színpadi rutinnal rendelkező kiváló énekes mellett.

Megkockáztatom, az este legjobb, legérdekesebb és talán legmeglepőbb produkciója volt ez, hisz Csaba megidézte egy versszak erejéig a legendás előadót is a hangját utánozva, bátran támaszkodhatva a kíséretet aznap este egyedül ellátó, néha gitárt is kezébe fogó, minden rezdülésre nagyon érzékenyen reagáló Somodari Tamásra.

Vastag Tamás is elemében volt, finom viccelődései oldották a feszültséget, mert a dalai előadásával megható és drámai pillanatokat szerzett az értő közönségnek. Énektechnikai fejlődése hétről-hétre látványosan egyre magasabbra ível. Csodálatos zenei megoldásokat hallhattunk tőle, a fejben elképzelt , kifinomult és gazdagon árnyalt érzelmek átadásához már szélesedő eszköztár palettája társul. Ez a tudás jövőbeni nagy – akár színházi – feladatok megoldására is képessé teszi őt.

A két testvér, ha együtt van a színpadon, az igazi öröm és jókedv. A mindenre stílusosan reagáló stand up-ok csak fűszerezték az amúgy is jó hangulatot, amit a dalok előadásával szereztek a közönségnek. Döbbenetes volt a My way . Csaba már nagyon sokadszor énekelte, de minden egyes alkalommal egyre gazdagabb és mélyen megérintőbb az előadása, akárcsak a Which way do I turn - é. Mindig tud hozzátenni valamit, valami újat, aktuálisat közvetíteni általa, láthatatlan, finom antennákkal reagálva a külvilágra, ami csak az igazán nagy előadók sajátja.

Nyomj egy tetsziket, ha kedveled Vastag Csabát.

A világvégét emlegetve Tamás ide illesztve elénekelte az If Tomorrow never comes – t. Csaba úgy kommentálta, ha most lesz, legalább együtt leszünk…..Igen, ez volt az este egyik legfontosabb üzenete, bármily vicces formában hangzott is el.

Csaba a Patience közben is lejött a közönség közé, felállt a hangosítók pultjára, hogy az utolsó sorokban is lássák és ő is lássa a felé irányuló tekinteteket. Bízom benne, hogy tiszta tükröket látott, ragyogó fénnyel telieket.

Nem szándékom megemlíteni a koncert 2 órája alatt elhangzott összes dalt, arra kevés itt a hely, csak az összbenyomás az, amit szeretnék érzékeltetni.

„Bántja lelkem a nagy város durva zaja,
De jó volna ünnepelni oda haza.”

Meg kellett küzdeniük a technikával, nevezetesen a koncert vége felé valamiért egyszer csak nem működő mikrofonokkal. Talán nincsenek ekkora igénybevételhez és ilyen magas színvonalhoz szoktatva…..

Persze, ez sem jelentett akadályt. Csaba lejött a színpadról a Menedék előadása közben és mikrofon nélkül , hatalmas szívvel, hanggal, a kierősített zongorahang mellett is átütő erővel beénekelte a termet , s a közönség egy emberként vele tartva mutatta meg ,hogy „nekünk nincs akadály” (idézet az Ugye, érzed? c. dalból, amely a közönségnek íródott) és megszületett közösen a Zene.  Percekre itt volt az „oda haza” érzése ebben a hosszú Pillanatban.

A koncert után is érződött még ez a hangulat. Csaba és Tamás egy órán keresztül beszélgetett a közönség tagjaival, odamentek a kisebb csoportokhoz, végtelen türelemmel mosolyogva és a századik fotóra is beállva.

„Karácsonyi rege, ha valóra válna,
Igazi boldogság szállna a világra.”

Vastag Csabán és Vastag Tamáson nem fog múlni, ebben teljesen biztosak lehetünk. Azt kívánom így Karácsonykor, hogy hallja meg a világ az általuk közvetített reményt és találjon nyitott szívekre a hangjuk mögül kiragyogó üzenet.

Lájk, ha kedveled a Vastag testvéreket.

- NG -  

[2012.12.24.]