A kör közepén Vastag Csabával és a Miss Orchestra Sinfonicával

Ismét együtt lépett fel a világ legszebb zenekara és meghívott vendégük, Vastag Csaba. Megnéztük őket 2012 november 11-én.

Aki Vastag Csaba koncertjére vált jegyet, az hagyja otthon az elvárásait és teljes nyitottsággal várja és fogadja be, ami majd ott történik.  Előre kiszámíthatatlan, mibe csöppenünk.  Milyen lesz a hangulat? Buli lesz vagy csendes és fegyelmezett üldögélés, jelen esetben egy elegáns helyen?

Egy biztos, rá kell érni. Nem szabad órát nézni. Ki kell lépni a mindennapok taposómalmából. Csaba koncertjei igazi lélekwellness-t jelentenek, rákészüléssel, egymásra figyeléssel, társasági élettel.  Az ország minden részéből érkezők baráti beszélgetéseire is kell időt szánni, a hangversenyteremmé avanzsált bálteremben nézegelődni egy kicsit és átitatódni a hely hangulatával. Időt kell adni magunknak, hogy ki tudjuk zárni a külvilágot, hogy ott legyünk a pillanatban.

„Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.” (P.Coelho)

Mert megtörtént most is, amikor a legkevésbé számítottunk rá. Bízhatunk Presztolánszky András karmester ötleteiben, Csaba kreativitásában, valamint a két profi művész és a zenekar összhangjában, a pontosan megtervezett és felépített műsorban, az összekötő szövegek koncentrált humorosságában és a biztosan magas színvonalban minden tekintetben.

Így kezdődött most a gyerekek és a vidékről érkezők kedvéért délután a koncert.  Lassan megszokjuk, hogy mindig van valami meglepetés, valami új és érdekes. Most filmvetítéssel kezdődött a program, ahol a karmester beszélt a zenekar és meghívott vendégük kapcsolatáról, motivációikról.  Majd a közönség háta mögötti ajtón át megérkezett a zenekar, utánuk pedig  énekelve besétált Csaba.  Selymes baritonja kedvesen, lágyan köszöntötte a közönséget.

Nyomj egy tetsziket, ha kedveled Vastag Csabát.

 
Az érzelmek és a hangulatok mélységeit és magasságait jártuk be a színes képekként elénk varázsolt  zenei világból. Hol egy csikorgós téli tájon járhattunk képzeletben - kissé szűk vonósan didergő előadással -  Vivaldi  Tél c. hegedűversenyének tételeit hallgatva, hol  Veronában,  Nino Rota örökzöld filmzenéjét hallgatva Rómeó és Júliáról (itt kiemelném  Szász Diána érzékeny oboajátékát).

El is andalodtunk kellőképpen a megszokottól árnyalatnyit halkabb  Szerelem vándorán, de rögtön felvillanyozódtunk, amikor a karmesteri pálca gazdát váltott és Csaba kezdte használni.  Senki ne gondolja, hogy ez teljesen komoly volt, inkább jól szórakoztunk.  Természetesen a profi zenekari tagok nem vették zokon, ha nem intett be nekik egy szólamot – mert épp a közönséget vonta be a Lehetsz király előadásába. A zenekar pontozta a teljesítményét és a tapserővel, kiabálással a közönség. Maestro Vastag Csaba örökös tagja lett a zenekarnak. 

Interaktív jellegű koncert

Igazi meglepetés volt, amikor a karmester a jelen lévő gyerekeket szólította  a színpadhoz és fel kellett ismerniük egy Nox és egy Crystal számot   zenekari átiratból. Az egyik sikerült is nagy súgások és nevetések közepette, de a második megoldás is gyorsan érkezett a közönségből.  Az élmény nagy örömet szerzett a gyerekeknek. Minden elismerés megilleti az érzékeny  pedagógiai vénával is megáldott karmestert.

A félkörbe rendezett székek és a zenekar stílusosan jó háttere volt az eztán következő Edda dalnak:

„Kör közepén állok, Körbevesznek jó barátok, Körbevesznek jó barátok és rosszak.
Kör közepén állok, Így könnyen eltaláltok, Így könnyen eltaláltok, rosszak.
Ha egyszer odébbállok, A kör közepéből majd hiányzom, Rám többé nem találtok, rosszak.” (Pataky Attila)

Meglepődtünk, de jó volt egy kis bulis hangulat. A szöveg pedig örök érvényűen elgondolkodtató.

Ismét volt magyar érzéseket idéző, sajátos és összetéveszthetetlen Vastag Csaba-stílusú operett (Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket…) és opera (Hazám, hazám….) a zenekar részéről Monti Csárdással fűszerezve, hisz ezeknek nagyon nagy sikere volt a szeptemberi bemutatkozó koncerten.  Híre is ment gyorsan, épp ezért a mostani koncertre jóval többen voltak már kíváncsiak.

Csatlakozz, ha szeretsz koncertre járni

Nem vettük észre, hogy milyen gyorsan eltelt a több, mint 2 óra. Igazi, minőségi kikapcsolódásban lehetett részünk, pedig ez a koncert nagyon eltért az előzőektől abban, hogy minden vidámság, nevetés és jókedv mellett kissé csendesebb volt, nem táncolós, amolyan téli estés, de így legalább alkalmunk volt elmerülni a hallott zenék szépségében, elismeréssel adózni a zenekar tagjainak a színvonalas háttérmunkáért, észrevenni a session zenészek megcsillanó pillanatait .

Menedék

És egy utolsó meglepetés-ráadás a végén, Vastag Csaba saját száma, a Menedék, (Somodari Tamás egészen kiváló és érzékeny zongorakíséretével).  Képes ő a csendre, hisz sok ilyen pillanatot őrzünk előző koncertjeiről, és itt most senkinek nem is jutott eszébe együtt énekelni vele, mert még levegőt venni is alig mertünk, hogy meg ne törjük a mélyről jövő, minden pátosztól és giccstől mentes, egyszerű, mégis nagy dinamikai ívű vallomást.

Katarzis újra, mint szinte minden koncerten. Van igény az ilyen zenére. Van igény az értékre. Van igény a művészetre. A fiatalok igenis fogékonyak erre és jó, hogy vannak művészek, akik ezt megmutatják nekik és nem a romboló, igénytelen, zenének csúfolt zajjal  tompítják az érzékeiket. 

Lájk, ha kedveled Csabát.

- NG -
Fotó: Tusai Andrea

[2012.11.16.]