Abaházi Csaba - vannak "alvós" zenéim

Abaházi Csaba ezentúl hétről-hétre érkezik egy-egy érdekes anyaggal a Zene.hu hasábjaira. Ma a Class Fm műsorvezetője a mindig szól témában írta meg gondolatait. Amennyiben érdekel Csaba korábbi zene.hus bejegyzése, aktuális anyagunk után megtalálod.

Mindig szól

A munkámból adódóan elég sok zenét hallgatok. Mégis, ahogy kilépek a Class FM stúdiójából és autóba ülök, az első, hogy bekapcsolom a rádiót. Mindig meghallgatom, mi szól műsorvezető kollégámnál, Vágó Pirosnál, vagy csak egyszerűen beteszek egy CD-t.

Néhány éve kezdtem - és még nem értem a folyamat végére – összegyűjteni korábbi kedvenceimet CD-n, ezeket a dalokat annak idején csak lemezen, vagy kazettán tudtam hallgatni. Elsőként megvettem a Beatles összes eredeti albumát (legjobb szerintem a Robber Soul), aztán jöttek szépen sorban a Deep Purple, Rainbow, Whitesnake lemezek. Természetesen megvan az összes Bon Jovi, Skid Row, jól állok a Mötley Crüe albumokkal, és ha zúzni van kedvem, ott a Vulgar a Panterától…

Hogy mikor mit hallgatok? Legtöbbször az történik, hogy eszembe jut egy-egy dal, vegyük például a Revelation-t az Iron Maidentől. Ilyenkor nem tudom csak ezt meghallgatni, végig kell mennem az egész Piece of Mind lemezen. Ehhez viszont idő kell és persze egy kis magány… Szóval vagy várok, amíg be nem esik valami egyéni vidéki utazás, és útközben csutkára tekert hangerő mellett rekedtre üvöltöm magam, vagy – ez a tutibb, ezt alkalmazom legtöbbször – amikor a család elalszik, fejemre teszem a fejhallgatót, és (bár nehéz megállni) éneklés, dúdolás nélkül meghallgatom.

Lájk, ha kedveled a retro dalokat.

Ha már itt tartunk, vannak „alvós” zenéim is: George Michael Older albumát, vagy Sting válogatáslemezét még a gyerekeknél is használtuk – sikeresen – altatónak.

Természetesen, csak úgy, mint mindenki más, időnként én is igénybe veszem az internetet zenehallgatásra, vagy nézem a facebookot, ahol ismerőseim gyakran posztolnak nekik tetsző dalokat, amelyekbe  rendszerint belehallgatok (így találkoztam pl. a Black Veil Brides zenekarral, vagy nemrég Csemer Boglárka világot bejárt Parfümjével).

A youtube is állandóan nyitva van, koncertfelvételeket nézek (múltkor láttam egy 86-os Metallica bulit), rákeresek egy-egy dal különleges feldolgozására (azt pl. nagyon szeretem, ahogy Jeff Scott Soto énekli a Queen dalokat), figyelem az újdonságokat. Főleg azokra az előadókra fókuszálok, akikkel rendszeresen lehet találkozni a Class FM-en, kíváncsi vagyok, hogy vajon rádiós sláger lesz-e a legújabb Ellie Goulding track, a Beating Heart.

De a zenehallgatás nem feltétlenül szóló műfaj. Sőt! A családdal is sokszor zenélünk. Járunk néha koncertre (legutóbb Caramelt láttuk együtt az Arénában), ahogy beülünk az autóba, azonnal szól valami a srácok kérésére (két favorit van mostanában: a Presser féle Túl a Maszat hegyen, és bármi Robbie Williamstől), és tuti, hogy mozogni kezdünk, ha megszólal valahol egy Pharell Williams dal (mint pl. pár napja, amikor megnéztük újra a Gru 2-t).

Szóval sokszor, és sokféle muzsika szól körülöttem. És ha éppen szünet van, és minden lejátszó pihen, beindul a belső, a fejemben lévő wurlitzer, csak hogy ne legyen csend.

[2014.03.21.]