Nagy élmény volt az X-faktor koncert - megszólal Demes Tamás és az Apollo 23 tagjai, videoval
Vasárnap a Corvin bevásárlóközpontba látogatók az idei utolsó X-faktor klubkoncerten vehettek részt, amelyen a már eddig kiesett versenyzők léptek fel 3-3 dallal.
A régebben kiesett versenyzők közül Gyurcsík Tibor 3 új dallal érkezett, melyeket még nem hallhatott a közönség tőle. Az első dal bulizósabb, táncosabb volt, Michael Bublétól a Sway, melyet a publikum közben nagy sikításokkal és végén üdvrivalgással kísért. Másik két dala közül az egyik szintén Bublétól az Everything, amit az élő adások alatt énekelt volna, ha továbbjut. Utolsó dala pedig egy most aktuális évszakhoz kötődő sláger a Let it snow. A közönségnek szemmel láthatóan nagyon tetszettek a produkciók, az egyik legnagyobb tapsot ő kapta.
A másik, már korábban kiesett versenyző, Demes Tamás, két, már a műsorban is hallható dallal érkezett, illetve felvette repertoárjába Adele: Someone like you című dalát is. Őt a koncert után többek között arról kérdeztem, hogyan döntötte el, hogy énekes szeretne lenni.
- Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? Hangszeren játszol-e?
- Én sosem jártam zeneiskolába. Nagyon szerettem volna zongorán megtanulni játszani, de nem sikerült. 15-16 éves koromban pedig nagyon szerettem volna egy gitárt és édesapám vett nekem egyet, de máig sem tudok normálisan gitározni, mert valami más mindig összejött és akkor rájöttem, hogy nekem nem is a hangszer az, ami igazán működne, hanem az éneklés. Karaokéztam a négy fal között, aztán egy idő volt, mire ki mertem állni a családom elé. De mikor először kiálltam és elénekeltem egy dalt, akkor nagyon tetszett nekik és a családból mindenki azt mondta, hogy csináljam tovább, de leginkább anyum volt az, aki azt mondta, hogy ez jó. Ő énekesnő volt és korábban volt két zenekara is és ő támogatott mindenben. Utána próbáltam fellépéseket intézni magamnak és egy karácsonyi koncerten léptem fel először, 200 ember előtt. Nagy izgultam, de miután elénekeltem a dalt és jött a sok pozitív visszajelzés, akkor rájöttem, hogy én ezt akarom csinálni.
- A show alatt elég nagy a pörgés és kevés idő van az alvásra, ugyanakkor úgy hallottam, te nagyon szeretsz aludni. Hogyan oldottad meg ebben az időszakban, hogy jusson idő mégis a pihenésre?
- Mindig volt néhány óra, amit arra használtam fel, hogy napközben is tudjak aludni, mert otthon is az volt, hogy délnél előbb nem másztam ki az ágyból. Főleg a nyári szünetben persze, amikor suliba kellett járni az más volt. De valóban nagyon szeretek aludni délután is akár és nem azért, mert lusta fajta lennék, csak egyszerűen szükségem van arra, hogy sokat aludjak. Itt is meg tudtam oldani, persze nem tudtam annyit aludni, mint a műsor nélkül, de ettől függetlenül nem bántam meg, hogy bekerültem a show-ba, mert ez volt az álmom, a vágyam. A Táborban is például volt, hogy egy este két órát aludtam és hallatszott is a torkomon, hogy egyszerűen nem volt hangom. Ha az ember nem alussza ki magát, akkor a hangja nem tud annyira működni. Ezzel a Táborban én is megszenvedtem, viszont az élő show-k alatt annyira pörögtek az események és én is annyira pörögtem, hogy ez nem hatott ki annyira rá.
Piró: Ha lemezt tudnál készíteni, milyen dalok szerepelnének rajta?
Tomi: Nem tudom, hogy lemezt sikerül-e, de egy saját dalt mindenképpen ki szeretnék adni és videóklipet hozzá. A stílus pedig R’n’B vagy soul-bluse lenne, ezek állnak hozzám közel.
A többi versenyző felváltva érkezett a már műsorban is hallható dalokkal, kivételt képezett ez alól, hogy Bagosi Alexa és az Ikrek közösen adták elő a Csendes éj angol és magyar változatát is.
A legnagyobb üdvrivalgást minden esetben az Apollo23 feltűnése keltette, őket a koncert után, gyerekkori élményeikről kérdeztem.
- Hogyan kerültetek kapcsolatba a zenével, mikor döntöttétek el, hogy ezzel szeretnétek foglalkozni?
René: Én az általános iskolában nem foglalkoztam zenével, bár az énektanárom mindig azt szerette volna, hogy részt vegyek az énekkarban, de mindig visszautasítottam. Aztán a középiskolában, kereskedelmi akadémián végeztem és csak ezután jöttem rá, hogy az énekléssel szeretnék foglalkozni. Ezért beiratkoztam zeneiskolába és éneket tanultam.
Tomi: Általános iskolából arra emlékszem, hogy amikor először volt énekóránk, akkor megkérdezte a tanár, hogy ki szeretne énekelni. Én jelentkeztem és nagy lelkesen kimentem az egész osztály elé és elénekeltem egy népdalt. A tanár nagyon megdicsért. Már akkor nagyon szerettem énekelni, sőt, azóta éneklek, mióta beszélni tudok. A szüleim mindig erre tanítottak, mert ők is sokat énekelnek. Aztán általános iskolában gitározni szerettem volna világ életemben, de a szüleim elkezdtek járatni zongorára. Nagyon nem szerettem, részben mert kötelező volt, de egyébként sem az volt, amit én szerettem volna. 4 éven keresztül tanultam zongorázni, akkor a szüleim feladták, hogy ha még mindig nem szerettem meg, akkor ebből nem lesz semmi. És akkor végre megkaptam az első gitáromat és azóta gitározok. Ez több, mint 10 éve volt. Azóta olyan számokat játszom, amiket szeretek és mindig éneklem mellé a dalt.
Tibi: Mindig szerettem énekelni. Általános iskolában mindig benne voltam a népdal csoportban és indultam versenyeken. 8-os koromban kezdtem el gitározni, ez 7 évig tartott. Szakközépiskolában, amikor dolgozat volt, én mindig énekeltem inkább és akkor nem kellett kottázni. Aztán az éneklést is elkezdtem tanulni, az 4 évig tartott.
- Gyerekként milyen tanulók voltatok? Van-e olyan csínytevés, aminek története van és el lehet mesélni?
Tibi: Jó gyerek voltam, tisztelettudó. Átlagos tanuló voltam, nem voltam kitűnő, mint a Tomi. Tomi: Arra nem emlékszem, hogy rossz gyerek voltam, de arra sem, hogy jó. (nevet) Ez volt óvodában. Aztán általános iskolában mindenkinek meg akartam felelni, keményen tanultam és mindig kitűnő tanuló voltam.
René: Én jó gyerek voltam. Akadtak csínytevések, de kinél nem.
Mind a koncert, mind az utána lévő fogadás felejthetetlen élmény nyújtott. Mindenki meghallgathatta saját kedvencét, a műsor előtt és azt követően pedig autogramot illetve közös fotót is kérhettek tőlük a rajongók.
Hírek
