Vastag Csaba, mint egy nagy birodalom uralkodója - új szerepkörben az X-Faktor győztese

Vastag Csabáról eddig is tudtuk, hogy egy sokoldalú, színes egyéniség, aki igyekszik mindig kihozni magából a legtöbbet. Múlthéten leforgatta első videóklipjét, holnap pedig a Madách Színházban debütál Fáraóként a József és a színes szélesvásznú álomkabát című musicalben. A szerepben rejlő kihívásokról, a beilleszkedésről és színészi ambícióiról faggattuk az énekest. 

Gáspár Laci, illetve Gönczi Gábor után most már téged is láthatunk a Fáraó szerepében a Madách Színház József és a színes szélesvásznú álomkabát című musicaljében. Mikor kaptad ezt a felkérést?

Vastag Csaba: Körülbelül két hónappal ezelőtt jött egy telefon, hogy menjek be egy megbeszélésre a színházba, ahol Szirtes Tamás Igazgató Úr fogadott nagy-nagy szeretettel. Beszélgettünk, és tulajdonképpen elmondták, hogy a Fáraó szerepére gondoltak, szerették volna, ha bemutatkozom ebben az alkotásban. Az az igazság, hogy én nem voltam teljesen képben: tudtam, hogy mi a szerep, de nem tudtam pontosan, hogy mik a dalok, úgyhogy hazamentem és gyorsan át is nézegettem a szövegkönyvet, hogy mi is vár rám. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem a felkérést, nagyon örültem neki, még most is örülök neki és nagy megtiszteltetésnek gondolom. Amiatt is nagy dolog, mert egy olyan szerepről van szó, ami igazából egyszer csak megjelenik, majd el is tűnik. Magyarán nem az egész darab folyamatát viszi végig, hanem egy ilyen színes fűszere az előadásnak. Pont jó, hogy ezt a szót mondtam, mert valóban az: ez egy kimondottan komikus, vicces figura, aki tulajdonképpen egy nagy birodalomnak az uralkodója, és közben Elvis imitátorként tengeti a napjait, és rock'n roll dalokat énekel.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.



Mennyire tudtál azonosulni a szereppel? Mennyire éreztél rá a karakter egyéniségére?
Vastag Csaba: Kimondottan hamar sikerült rákapnom az ízére, a rock'n roll, mint stílus, amúgy is közel áll hozzám, mind táncban, mind zeneileg is nagyon-nagyon szeretem. Egy kicsit furcsa számomra, hogy sok a szöveg, amit mondani kell benne, de a fontos a sztori szempontjából is, hogy ennyi szöveges rész legyen benne. Másrészt meg ez a dal kimondottan szövegcentrikus, erre kell ráfeküdni, hogy jó legyen, és hogy átmenjen a mondanivalója a közönségnek.

Táncórákon már voltam; kimondottan szép és komplex feladat ez, hogy egyszerre kell táncolni, akrobatikus elemek is vannak, közben énekelni is kell, és van egy olyan ruhád, amiről nem sokan tudják elképzelni gondolom - mert ránézésre nem tűnik olyan durvának -, de 70 fok van benne, főleg mikor a palást is rajtam van, úgyhogy alapvetően ez egy nagy és szép feladat.

Akkor ez egy igazi kihívás ilyen komplexen megalkotni, megoldani ezt a feladatot.
Vastag Csaba: Igen, teljes mértékben.

Egyébként a színház már korábban is jelen volt az életben?
Vastag Csaba: Igen, a veszprémi Petőfi Színházban játszottam olyan...kisebb-nagyobb megszakításokkal hét évig. Igazából tizenegy éves koromtól kezdve huszonegynéhány éves koromig kisebb-nagyobb megszakításokkal különböző kisebb, és kevésbé kisebb szerepeket játszottam, több musicalben is bemutatkozhattam, többek között a Hairben például.

Van egyébként olyan darab, amiben szívesen vállalnál szerepet?
Vastag Csaba: Szívesen elvállalnám a Józsefben a Fáraót (nevetés) Tényleg olyan, mintha nekem írták volna,. Összesen három dalról van szó, és még egy ráadásról a végén, énekelni és táncolni kell...mindig ilyen szerepre vágytam, pont ilyen jóízű, koncerthangulatú, kicsit interaktívabb, a közönség jelenlétét egyáltalán nem letagadó, őket a dolog részesévé tévő dologra.

Nyomj egy lájkot, ha szereted a musicalaket.


Milyen hamar tudtál beilleszkedni a csapatba? Hiszen ők már régebb óta együtt dolgoznak, úgyhogy mondhatjuk azt is, hogy tulajdonképpen egy zárt közösségbe érkeztél meg, mint külsős.

Vastag Csaba: Igen. Ebben az a jó, hogy zárt közösség ugyan...Nagyon értenek ehhez, amit csinálnak. Nem kell szépíteni a dolgokat, Magyarország zenés színházai közül az első helyen van a Madách Színház, nekem ez az első nagyobb színházam ilyen tekintetben. Magyarul az itt játszó színészek erre vannak felkészülve, a hét hét napján, napi 24 órában ezt csinálják, úgyhogy minden és mindenki, ami és aki a színházban van, az ezt az irányt igyekszik támogatni. Nagyon profik a koreográfusok is, Tihanyi Ákossal dolgozom együtt, végre, akit úgy szeretek egyébként, öt éve az egyik legjobb barátom. Az X-Faktorban is ott volt már, habár akkor a testvéremnek volt a koreográfusa, de néha picit azért találkoztam vele. Most kimondottan örülök annak, hogy vele dolgozhatok együtt, de úgy mindenkivel. Pont ma Kocsák tanár úrral próbáltam. A tanár úr egyébként hihetetlen, olyan dolgokat tanított ma is nekem, amik tényleg ilyen alappillérei a szakmának, és ennek a szerepnek is. Én pedig éreztem, hogy egyre jobb lesz attól, hogy megfogadom azokat a tanácsokat, amiket mond. Ugyanúgy Szirtes tanár úr is hihetetlen, ő is bent volt most egy próbámon, és minden mozdulat, amit hozzá tett, az merőben meghatározza ezt a szerepet. Tulajdonképpen ez a válasz erre: egy zárt közösség ugyan, de tárt karokkal vártak, és nagyon nyitottak voltak erre az irányra, és tényleg minden másodpercben tanulhatok valami újat, és igyekszem ezt kihasználni.

Most három alkalommal, 27-én, 28-án és 29-én láthatunk téged. Ezalatt a három nap alatt mindenkivel fogsz játszani a csapatból, tehát az összes szereposztással?

Vastag Csaba: Úgy tudom, hogy igen. A Józsefek biztosan fognak cserélődni. Nem tudom, milyen sorrendben leszek velük, de sajnos még nem jutottam el oda, hogy ezt megnézzem. Minden időmet az tölti ki, hogy a próbákon megpróbálok tökéletesen helytállni.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted Csaba előadását.

Azt is hallottam, hogy te külön próbákat kértél még pluszban a meglévők mellé.
Vastag Csaba: Igen, mára is, meg holnapra is van egy. Azért van, mert én a gyakorlást nagyon nagyra tartom, magát a munkát is. Nem hinném, hogy meg tudjuk úszni a munkát, mert lehet, hogy már valami elsőre is jól sikerül, de az a biztos, ha alaposan be van gyakorolva, hogy teljesen a birtokában legyünk annak a tudásnak, ami épp az adott szerephez szükséges. Attól, hogy a karakter megformálása koncert-jellegű, attól, mert a jelenléte koncert-jellegű, mégiscsak színházról beszélünk, magyarán itt azért mindennek pontos helye van, pontos időben jön szét a fal, pontos helyen van mikor hova lépsz. Ezeket nagyon át kell nézni, és jó alaposan memorizálni.

Elképzelhető egyébként, hogy miután lement ez a három előadás, fogunk még a későbbiekben is ebben a szerepben látni?
Vastag Csaba: Erről még nem beszéltünk, de igazság szerint a színházat én mindig nagyon szerettem, úgyhogy nagy örömmel vetem bele magam bármiféle színházi dologba, ha érkezik ilyen felkérés.

Szóval akkor teljesen nyitott vagy akár más darabra is.
Vastag Csaba: Teljesen. Színház, film, ezek azok, amik bármikor jöhetnek, mert én ezt nagyon szeretem. A filmre is régóta vágytam egyébként. Tavaly végül szerepeltem egy ilyen sorozatféleségben (Diplomatavadász – a szerk.), és kimondottan élveztem. Az is egy másfajta kihívás, nem is lehet összehasonlítani a kettőt, de mégis annyi közös van bennük. Mind a kettőben játszol, bár én úgy gondolom, hogy ettől függetlenül a színházban mégis valahogy őszintébb, bensőségesebb megvalósulásokat tudsz magadból megmutatni.

Nyomj egy lájkot, ha érdekes volt számodra az interjú.

- Rosta N. Napsugár -

[2011.09.28.]