Én táncolnék veled

Meghallgattuk Gadó Gábor: Modern Dances for The Advanced in Age című albumát

Az ötvenes évek tánciskolái a maguk „nájlonharisnya” szagával, izzadó tenyerű öltönyös ifjúgárdistáival, SZTK keretes szemüveget viselő egykori dizőzeivel tiltva-tűrve tartoztak hozzá a leendő gulyáskommunizmus fiatalságának szocializációs teréhez. Zongora, dob a sarokban, fiúk, lányok a parketten. Barna öltönyök, fekete szoknyák. Made in Hungary 1954. A jazz univerzális nyelv, minden modern zene alapja, minden művészetek szintézise. Gadó Gábor „Modern Dances for The Advanced in Age” című munkája legalább annyira jazz, amennyire történelem, korszakstroboszkóp.

Gadó a jazz tanszak elvégzése után itthon többek között ifj. Rátonyi Róberttel, Snétberger Ferenccel, László Attilával, Szakcsi Lakatos Bélával, Balázs Elemérrel, Oláh Kálmánnal zenélt együtt. A nemzetközi porondon Gerald Veasley, Randy Roos és George Jinda oldalán mutatkozott be. Impozáns névsor. 1991-ben kiadott „Special Time” című albuma után ’95-ben Franciaországba, később Londonba költözött. 2000 nyarán Párizsban alakítja meg a Gadó Gábor Quartetet. Állandó zenésztársaival Matthieu Donarier (tenorszaxofon), Sébastien Boisseau (nagybőgő), Joe Quitzke (dob) immár hat éve dolgozik együtt. Gadó már a 2002-es „Orthodoxia” című munkájával is kimagasló sikert könyvelhetett el. Az albumot a francia „Jazzman” magazin kritikusai, a 2002-es év legjobb jazzlemezei közé választották. Egy évvel később 2003-ban elnyerte a francia L'Académie du Jazz által az év európai jazzművészének évente odaítélt Bobby Jaspar életműdíjat.

A 2005-ben megjelent „Modern Dances for The Advanced in Age” című albumon az állandó kvintett mellett további két jeles jazzista, Bacsó Kristóf (szaxofon), és Szalóky Béla (trombita) működött közre. A Dés László zenei irányítása mellett rögzített lemez, egyszerre merít az 50-es évek szentimentális tánczenéiből, a klasszikus bopból és szvingből, a kortárs zenéből valamint a freejazzből. Coltrane és beat, ahogy egy kritikusa írta. Gadó a belső borítón, a hrabali iróniáról beszél. Az albumcímét is az író egyik könyvéből (Táncórák kezdőknek és haladóknak) kölcsönözte. Érezzük mi is. Irónia lengi be az egész album anyagát. Minden viszonylagos. Az improvizatív kakofóniából a legtermészetesebb módon következnek a klasszikus harmóniamenetű már-már slágeres témák. Az albumon szereplő felvételek zöme gyermek és fiatalkori élményekhez köthető. Gadó saját bevallása szerint nem egy alkalommal kísérte Harangozó Terit. A „Szeretném bejárni a Földet” bugyuta sláger itt zseniális kvázi jazz-standardé lényegül. A címadó felvétel - csacsacsa és rock n roll. Keringő és blues. Jazz. „Odalenn délen” – a pécsi éveket idéző egykori világsláger, letűnt szocialista bányász brigádok nagy kedvence, szerethető nosztalgia. „Budapest, Budapest” – cinkos kikacsintás az imádott – gyűlölt fővárosra. „The Tenor’s Affair” – cinikus zenei megoldásokkal dolgozó végső tiltakozás a művészet elüzletiesedése ellen. A felvételt Gadó a Három Tenor első fellépése idején írta. „Moon River” nevetséges Broadway romantika, flitteres rózsaszín álomvilág, műszempillák, kiégett életek. Társadalomkritikus szociográfia.

A „Modern Dances for The Advanced in Age” című albumon Gadó egy saját maga által kreált XXI. századi időkapszulán szűri át a „szűk levegőjű” 50-es évek és a 70-es évtized gulyás kommunizmusának miliőjét. Az összefüggések sejtetése csak a legnagyobbak kiváltsága.

Radics Gábor

[2006.03.07.]