A borongós idő nem szegte kedvét a PAFE látogatóinak - képek az első napról

Kezdetét vette a 2010-es Pannónia Fesztivál Várpalotán, és a kezdeti, nem éppen fesztiválozásnak kedvező időjárásra fittyet hányva, talán még a tavalyinál is nagyobb tömeg demonstrálta, hogy a jó bulihoz bőven elég a sok pia és a hangos rock, a szemerkélő eső és a hűvös szél elhanyagolható tényező.

Ha valaki a Pannónia Fesztiválra érkezik, akkor az első jellegzetes dolog, amivel találkozhat, az a benzinkutat ellepő rockerek és punkok hada. A MOL kutat elhagyva a déja vu érzése fogott el: tavaly, ugyanekkor, ugyanitt, hasonló időjárás mellett pont ugyanilyen emberek, pont ugyanilyen hosszú sorokban tekergőztek a jegyekért.

Már a sorok között megkezdődött a tarhálás: cigire, alkoholora, kisapróra a jegyhez, mindenre… Hiába, ez a punk életérzés. Minden, az elővételes sorban álldogálló tarajos alak egyszerűen műpunk ezekhez a szakadt, erősen harmincon felüli arcokhoz képest, akik azért eléggé megragadtak az olcsó szesz és az anarchiajel-fétis szintjén.

Bejutva a Parkerdő területére örömmel konstatáltam, hogy elég jól elrendezték a színpadokat, idén ezekből is több van, majdnem a duplájára emelkedett a zenés helyszínek száma. Némileg a zenei felhozatal is szélesedett a világezenével, illetve a most debütáló Örömözene sátorral, ahol kísérleti jelleggel elektronikus muzsika szól éjjelente. Ebből persze az első napon szinte semmi sem volt érezhető: a program végig rockvonalon mozgott, a Nagyszínpadon a Rómeó Vérzik élte át a rock'n'roll-t, majd a PASO táncoltatott meg a színes, kötöttpulcsis rasztától a kispálos tinilányokon át egészen az Akela-pólós, bőrkabátos rockerekig bezárólag mindenkit.

A PASO hozta a tőlük elvártat, a koncert vége felé pedig az amúgy sem kis létszámú társulat kiegészült a Hősök tagjaival, ekkor már szinte megszámlálhatatlanul sokan sorakoztak a színpadon. Krsáék fellépése után egy nagy lyuk tátongott a nagyszínpad programjában, ezért a tömeg szétszéledt inni, karaokézni ingyendolgokért, aki pedig táncolni akart, az elindult Akelára vagy éppen Vad Fruttikra.

A sárgazsigulis formáció egyébként helybeli, azaz várpalotai, szóval alapértelmezett volt a teltház és a visítozó lányok jelenléte. A csapatot aztán a Kiscsillag váltotta ugyanezen a színpadon, míg a Metál Sátorban elkaptam még az Agregátort (ilyen hülye nevet), a farkasbőrbe bújó Akelát, az új énekessel fellépő Pokolgépet, akiket a rájuk váró tömeg, az "Az a szép, az a szép, akinek a Pokolgép" című folkrock átiratot énekelte, amihez aztán csatlakozott a zenekar is, majd kisvártatva bele is csaptak a húrokba.

Közben a Nagyszínpadon a Tankcsapda koncertjére gyűlt az "éji vad": ekkorra már elég sok rocker közeli barátságot kötött az anyafölddel, többen elvesztették az alkohollal vívott harcukat és inkább pihentek a néha feltámadó szél ellenére. Úgy látszik a magyar bármilyen szar idő ellenére földig tudja inni magát. Masszív egy nép vagyunk!

Kis várakozás után elkezdődött a Tankcsapda koncertje, a már mindenki által jól ismert slágerekkel, helyette inkább a '90-es években számtalan kollégiumi szobában kultikussá vált Rózsaszín Pitbull koncertjére igyekeztem, akik olyan nagyszerű slágereket adtak a világnak, mint a "Béla bá Béla bá, trükkös Béla bá", vagy a "Janet Jackson mossá' fogat…", és persze a "Ne szívjál füvet, mert olyan leszel, mint én" kezdetű opusz.

A végére meg belefért a Hősök fellépése, akik annak ellenére, hogy helyi érdekeltségű csapatnak számítanak (Pétfürdő), a legkisebb helyszínen kaptak lehetőséget, de őket ez annyira nem zavarta, egy elég korrekt kis hiphop bulit celebráltak élő zenészeik és a vendégként felhívott Krsa segítségével. Hosszú évek után - úgy tűnik - nincs akadálya, hogy a Hősök egy országszerte elismert csapattá váljon. Vagy már azzá is vált?

Pannónia Fesztivál - képek

Életképek

-zenemajom-

fotók: Orbán Péter és Podobni Mihály

[2010.05.21.]