A csillagos 5-ös jár a Sensation partynak

Eltelt egy év és a Sensation kamionjai újra hazánkba látogattak. Aki szombaton a Papp László Sportarénába látogatott, az egy felejthetetlen élménnyel gazdagodva térhetett haza Sensation 2009 – The Ocean of White nevet viselő eseményről.

Már háromnegyed nyolckor hófehérbe borult az aréna környéke a lelkes közönségtől. Zene nélkül is harapni lehetett a hangulatot a stadion előtt. Kapunyitáskor a bejáratok számának köszönhetően nem kígyózott a sor, a bejutás gördülékenyen zajlott. Míg az arénában folytak az előkészületek, az előtérben büfé, ruhatár és chillout room fogadta a nagyérdeműt.

Miután az ajtók kitárultak, lassan-lassan az emberek megtöltötték a nagy feldíszített termet. A hatalmas medúza és buborék dekoráció nem hazudtolta meg az idei party témáját. 22 órakor elsötétedett az aréna és a Sensation Intro-jával megkezdődött a buli. A hanghatások, a dj-k, a zenék, a fény és pirotechnikák, illetve a szökőkutak biztosították az eufóriát egész este.

Muzzaikék kezdtek

Elsőként egy magyar DJ-páros, Muzzaik csapott a lemezek közé. A duó a rengeteg újdonságon kívül néhány klasszikussal spékelve (Satisfaction, Sweet dreams…stb.) szettjét tette fel az est felvezetésének az „i”- betűjére azt a bizonyos pontot, mialatt csinos hölgyek buborékokat fújtak a színpadról a közelben tomboló emberfergetegre. Éjfél előtt fél órával Axwell vette át a stafétát a lemezjátszók mögött. A svéd származású lemezlovas is hozta a formáját és tovább tetézte a hangulatot, amit a magyar kollégái felépítettek.

A saját zenéin kívül ő is előszeretettel nyúlt az új köntösbe bújt régi kedvenceinkhez (Coldplay - Clocks, Supermode - Tell me why, Chemical Bros - Here We Go, Delerium - Silence…stb.). A svéd szettje alatt sem volt eseménymentes a színpad.

Míg a kivetítőkön kagylók cikáztak, a DJ-pult körül pedig a hozzájuk tartozó gyöngyök felvonulását láthattuk, amit a lufibabújt lányok testesítettek meg. Ez után nem sokkal hatalmas labdákat dobtak a tömegbe. Olyanokat, amik a mennyezetet is díszítették. Miután a közönség kilabdázta magát, medúzák tűntek fel a kivetítőkön és a színpadon is. Axwell utolsó korongja után a fél órás Megamix vette kezdetét.

Bejött a lélegzetállító látvány

A fergeteges zenei összeállítást tűzijáték, konfetti és még sorolhatnám hány látványos elem kápráztatta el a partyarcokat. Hajnali kettőtől Sander Van Doorn pörgette a lemezeket. Szettjében a saját művein és egyéb újdonságon kívül Paul Van Dyk – For An Angel, Prodigy – Omen, Art Of Trance - Madagascar és a Wamdue Project - King Of My Castle (Sander Van Doorn remix) is helyet kapott.

Fél négytől az est utolsó fellépőjét, Tocadisco-t köszönthettük. A német lemezlovas sem okozott csalódást. A kötelező örökzöldeken (Eddie Amador – Rise, Delerium – Silence, Zombie Nation - Kernkraft 400, PVD – For An Angel, Energy 52 - Cafe del mar, Prodigy – Breathe) és újhullámosokon kívül a saját felvételeivel tette emlékezetessé a buli zárását.

Szerintem mindenki egyetért velem, ha azt mondom, hogy a lélegzetelállító látványtól kezdve a DJ-kig, a teljes show csillagos ötöst érdemel. Egy-két apróság keserítette csak a jó szájízt: az előtérben a kevés ülőhely és a kuponrendszer. De ezt kompenzálta a remekül kivitelezett folyamatos frisslevegő áramoltatása és a mosdók száma, melyeknek köszönhetően nem volt tolongás.

Ott voltál a partyn? Írd meg hogyan érezted magad?

Képek a white-partyról

Fotó: Molnár Krisztina
Bunkóczi József

[2009.05.21.]