"Nem helyezkedünk különösebben, mert nincsenek csodák." - interjú a Unique tagjaival

Tíz éve zenél együtt Völgyesi Gabi, Kovacsics Ádám és Ferbár Zsolt, a Unique. A közelmúltban jelent meg a best of lemezük, ami összefoglalja a csapat egész eddigi tevékenységét. Erről, külföldről és a körforgásról beszélgettünk velük.

- Egy fórumon olvastam, hogy a Unique a legjobb a maga kategóriájában, ti viszont a biográfiátokban azt jelzitek, hogy különbözni szeretnétek a magyar zenétől. Hogy lehet akkor körvonalazni a produkciótokat?
- Gabi: Szerintem, hármunk közül mindenki más választ fog adni erre. Én nem szeretek ilyenekben gondolkodni, beskatulyázni, mert ha kitörsz, akkor az a baj, ha pedig nem, akkor meg az. Van egy különleges hangzásunk, amit sosem akartam megfejteni. Persze, ennek is van előnye, hiszen emblematikus.

- Ádám: A könnyűzenének vannak határai, amiket mi is betartunk. Messze nem érzem ezeket gátaknak, meg tudjuk állni, hogy ne tizennyolc perces számokat írjunk. A kategóriát, hogy a mi számainkba nem szabad gitárt, vagy hegedűt rakni, hiszen elektronikusnak mondanak minket, már rég kifeszítettük.

- Zsolt: A mi sajátosságunk, hogy nekünk se zenét, se szöveget nem írnak, hanem magunknak csináljuk. Innentől semmire sem hasonlítunk, ami itthon van. Külföldire előfordulhat, mert mi elsősorban azokat hallgatjuk.

- A hangzásotok abszolút érezhető, hogy nem hazai. Külföld felé nem szeretnétek nyitni?
- Gabi: Még anno angolul írtuk a dalokat, így kezdtük, de a kiadóval való leszerződéskor az volt az első instrukció, hogy magyar piacra, magyar előadótól, magyar nyelvű dalok kellenek. Ezzel le is törték a szarvunk. Persze, a múltban és még manapság is szeretnénk kikacsintani, elküldjük a demóinkat, amik angolul szólalnak meg.

- Ádám: Tárgyaltunk párszor külföldön, az MTV-ben is adtunk egy riportot, de már ezekben a rövid helyzetekben éreztem, hogyha nem ott él az ember, akkor szinte nem is lehet megragadni. Már nehezebben költözködünk, nem erőltetjük annyira a dolgot. Van angol nyelvű weblapunk, de nem helyezkedünk különösebben, mert nincsenek csodák.

- A magyar oldalatokon most csak az új lemez látszik, nem lehet továbbkattintani.
- Ádám: Ez néhány napja került fel. Szeretnénk, hogy erre fókuszáljanak az emberek, semmi se terelje el a figyelmüket :)

- Október 17-én jelent meg az új lemez. 20 dal, werkfilmek, és még számtalan érdekesség van rajta. Megéri ennyit belefeccölni egy albumba? Hiszen ma már nem nagyon veszik meg.
- Zsolt: Abszolút, több dolog miatt is. Egyrészt, nekünk is tök jó a polcon egy ilyen, anyukámnak is jó lesz. Rajongóknak tökéletes, akik egy csokorban szeretnék a legjobb dalainkat birtokolni. Azok számára is előnyös, akik annyira nem szeretik a Unique-ot, hogy lemezről-lemezre megvásárolják, viszont ezen rajta van a Csillagtenger, az Angyal, stb., és így már kell. Személyes tapasztalat, hogy best of CD-t simán megveszek egy előadótól, akinek csak slágeres dalait szeretem, a többit annyira nem. Plusz, ott van az ajándék DVD, amint megtalálható az összes klipünk. Ez a kiadvány szépen összefoglalja a tíz évünket.

- Ezalatt az idő alatt mindent elértetek itthon a műfajban. Külföld esélytelen. Milyen távlatokat láttok magatok előtt?
- Gabi: A szinten tartás sehogy sem hangzik, nem jó szalagcím, de egy borzasztó nehéz dolog. Az elején még visz a kezdeti siker, a lendület, de utána nehéz nem lejjebb adni, megtartani, amit elértél.

- Ádám: A legutóbbi kislemezünk, az Újra meg újra is erről szól. A körforgásról, meg hogy saját magunk számára is érdekesnek kell tartani az együtt zenélést. Jó ideje már csak ez foglalkoztat minket. Ez szerintem az élet minden területére igaz. Dolgozni kell a boldogságért.

-Fábián Tamás-

[2008.11.08.]