Zorán bevallotta: "Nincs semmilyen különösebb trükköm" - interjú, képekkel

Először adott koncertet Tokajban Sztevanovity Zorán. A Kossuth-díjas zenész a nyár végén megnyílt Paulay Ede színház nézőterét töltötte meg, több mint háromszáz ember volt kíváncsi turnéjának tokaji állomására. A zenész kétórás koncertje után nyilatkozott a zene.hu-nak.

- Hogy érezte magát a színpadon?
- Nagyon, nagyon jól! Az, hogy állva tapsoltak a végén, az önmagáért beszél. Úgy érzem, végig jó volt a kontaktus a közönséggel, a reagálások inspirálóan hatottak ránk. Egy előadás sikere sokban függ attól is, hogy a „felek” kölcsönösen adni tudjanak egymásnak.

- Múlt héten kezdődött az őszi turné. Milyen a fogadtatás?
- Hál’ istennek, teltházas előadások vannak mögöttünk, igazán nem panaszkodhatunk… Talán ennek egyik oka lehet az is, hogy aki bejön erre a fajta zenére és érdekli ez a szövegcentrikus világ, valószínűleg tudja, mire számíthat.

- Egy héten három-négy koncertet ad. Mennyire fárasztóak ezek az esték?
- Nem mondom, hogy ez maga a pihenés, de ilyenkor, koncert után nagyon feldobódott állapotba tudok kerülni. Most például sokkal fittebbnek érzem magam, mint mondjuk koncert előtt egy órával, amikor még nem indult el az a bizonyos „adrenalin termelődés”. Eszembe se jut a fáradság!

- Azért mégis fárasztó lehet ez a tempó. Hogyan pihen Zorán?
- Úgy, mint bárki más. Nincs semmilyen különösebb trükköm a gyors, de hatékony pihenésre. Nekem is állandón „fut a konyhám”, sokszor szenvedek az időhiánytól. Vannak emberek, akiket „éjszakai bagolynak” hívunk. Akik sokáig fenn maradnak, éjszaka aktívabbak. Én is ilyen vagyok. Inkább nappal szoktam pihenni.

- Utoljára 2006-ban jelent meg új albuma, melyről most is hallhattunk dalokat. Lesz következő korong?
- Elképzelések vannak, az ötlet már felmerült, de ez nem ilyen egyszerű. Egy új lemez nem születik meg egyik napról a másikra. Először csak beszélgetünk róla, majd jönnek az első dallamok, az első szövegfoszlányok, több hónapba is beletelik, mire összeáll egy album. Szóval, már gondolkodunk róla, de ennél tovább még nem jutottunk.

- A stúdióban vagy a színpadon érzi magát jobban?
- Nem lehet összehasonlítani a kettőt. Koncert alatt a pillanat dönt el mindent. Amikor stúdióban vagyunk, hosszabb távban gondolkodunk. Úgy kell elkészíteni a lemezt, hogy évek múlva is értékelhető és élvezhető legyen. Ez olyan, mint a színészeknél a színpad-filmezés párhuzama. Nem tudok igazán választani. Amit épp csinálok, azt élvezem.

- Szokott otthon zenét hallgatni?
- Nem túl gyakran. Ha zenét hallgatok, azt elsősorban szakmai célzattal teszem. Sajnos nagyon ritkán fordul elő, hogy beteszek egy lemezt csak azért, hogy szóljon a zene. Zárójelben jegyzem meg, hogy magamat szinte soha nem hallgatom, kivéve például, ha koncertre készülök, és dalokat válogatok. Persze van olyan előadók, zenekarok, akiknek szeretem a zenéjét, például Sting muzsikája közel áll hozzám, vagy magyarok közül a Quimby, akik dalaiban szintén fontos a szövegek tartalmassága.

- Létezik még ma Magyarországon igazi tehetség?
- Rengeteg tehetséges fiatal van Magyarországon. Éppen ezért nincs is könnyű dolguk, ha érvényesülni szeretnének. A tehetségkutató műsorok sokat segítenek ebben, de megvan a hátrányuk is. Nagyon gyorsan kell alkalmazkodni a hirtelen jött népszerűséghez, ezt pedig lelkileg elég nehéz feldolgozni.

- Egy utolsó kérdés... Mit mondana azoknak a fiataloknak, akik zenélésre adják a fejüket?
- Talán azt, hogy ne ringassák magukat abban a tévhitben, hogy elég megtanulni néhány akkordot a gitáron, aztán már lehet is menni a színpadra. Valami előképzés azért nem árt… A látszat ellenére, minden komolyabb siker mögött rengeteg gyakorlás, próba áll. Meg aztán a szerencsével sem árt jóban lenni. De, mint tudjuk, nincsenek lehetetlenek!

(A tokaji koncerten készült képeke a cikkben lévő fotókra kattintva éred el.)

- Kocsis Kinga -

[2008.10.31.]