20 ezer embernek hozott békét a Ghymes koncertje

Már 28 országban turnézott a csapat, akik pénteken a 20 ezres honi közönséget szórakoztatták a szabolcsi megyeszékhelyen. Az esemény kulcsszavai a béke, nívó és az örömzene voltak.

Tömören összefoglalva a tényeket: Nyíregyházán szeptember 5-én zárult a hetedik Vidor, világzenei fesztivál, az utolsó előttinek a szlovákiai magyarokból álló 25 éves Ghymes együttes lépett fel. Most pedig jöjjön, ami bár észlelhető volt, mégsem ennyire száraz:

Békés kézcsapások

A csapat ars poeticája, idézem: „a muzsika egyetemessége. Zenéjük azt keresi, hogy miben hasonlítanak az emberek egymáshoz s nem azt, hogy miben különböznek.” Hogy néz ki ez ki a dallamok világában? Mondok egy példát. A koncert során a számtalan hangszer közül mindegyik megmutatta magát egyedül is, szólózhatott, de amikor elhallgatott a zene, bennem csak az összecsengésük és a hatásuk élt. Szinte el is felejtettem, milyenek külön-külön.

Hogy néz ez ki az emberek gyakorlatában? Csak ültem és tapsoltam. Nem volt időm, de fel sem merült, hogy nézelődjek, milyen arcok vannak körülöttem, vagy bármilyen kis apró szösszenet miatt levegyem a tekintetem a színpadról. Vélhetőleg mások is így voltak ezzel, mert őrült tapsvihar követett minden számot, melyek közben szinte rezzenéstelen tátott szájjal figyeltünk.

- Lehet, ez csak egy levegőbe eleresztett szlogen, poén, vagy ideológia, hogy mi szeretnék összehozni az embereket, de szerintem ezzel sok zenész van így. Az a muzsika, amit mi mutatunk a színpadról, a gyakorlatban is egyesíti a publikumot. Vegyük a szűk Magyarországot. Mostanában nagy divat két felé (jobb és bal) húzni, és sokan ezt teljesen véresen gondolják. Koncertek után azonban mindkét oldalról egyaránt rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Itt a zenénkben megtalálják önmagukat és a közös élményt- mondta Szarka Gyula a csapat alapító vezetője. (A vele készült interjúnkat hamarosan olvashatják a zene.hu-n.)

Dalok

Úgy kezdődött az egész, hogy a csapat fennállásának 25. évfordulóját ünnepelve a régebbi számokból szemezgetett, időrendi sorrendben egészen az októberben megjelenő sokadik, pontosabban 15. nagylemezéig.

Olyan nóták csendültek fel, mint a ’Tüzet viszek’, ’Héjavarázs’, ’Szerelmes dal’, ’Csengő csángó’, majd legvégül kis ízelítőképpen a vadiúj ’Madagaszkár’.

Mint egy réten

A kiemelt részbe azért ezt írtam, mert tényleg olyan volt ez a kicsivel több mint egy óra, mintha egy színes réten lettem volna. Emberek mindenfelől (cirka 20 ezren), hangszerek a legősibbektől a modernebbekig (szintetizátor), ismert és még ismeretlen érzések, mosolyok és könnyek.

Az is erősíti ezt a benyomást, hogy majdnem mindenki minden hangeszköznél megfordult. Ettől teljesen könnyeddé vált az egész, felhőtlen muzsika, amit láthatóan ők is és mi is nagyon élveztünk.

Még egy adalék a koncert élményekből táplálkozó maradékhoz, hogy a Ghymes-t abszolút elkerülte az imázs és a dizájn szele. Az ő stílusuk a zene. A tagok közül volt, aki kicsit népiesen a fekete mellény, fehér ing kombinációt választotta, akadt, aki simán felkapott egy sötét pólót, de láttam teljesen manapság trendi, csíkos, mintás ruhadarabot, vagy a doboknál amolyan hippis kerek lencséjű napszemüveget is. Mégsem ütött el semmi, semmitől, szerintem így voltak igazán egységesek, harmonikusak.

Időjárás jelentés

Végezetül néhány szót a tegnapi éghajlati viszonyokról. Este hétkor enyhén felhős volt az ég, rendkívül meleg, fülledt volt a levegő, csillagok nem voltak a boltozaton, aminek egyetlen oka, hogy lehozta őket a Ghymes, és a dallamok szárnyán szétszórták az emberek között.


-Fábián Tamás-

[2008.09.08.]