Születésnapján emlékezünk "A mezítlábas díva"-ra - kezdetben whiskyért lépett fel

Zenerégész rovatunkban leporoljuk a múlt emlékeit és felelevenítjük, hogy adott naphoz milyen zenei események köthetőek. Most egy igazi díva előtt tisztelgünk.

Evora 1941. augusztus 27-én született. Nemcsak a hangja és az előadásmódja rendkívüli, a sorsában pontosan tükröződik a sziget és a morna története.

Édesapja hegedült, nagybátyja, a béna B. Leza híres mornaszerző volt, de mindkettőjüket elveszítette még a negyvenes években. A kis „Cize” anyukájának hét gyermekről kellett gondoskodnia; Cesaria egy katolikus internátusba került, a testvérei pedig hamarosan elmenekültek Mindelóból.

Abban, hogy Cesaria énekelni kezdett, a nagybátyja és a coladeira-szerző Gregorio Goncalves bátorításán túl annak a fiatal gitáros tengerésznek volt kirívó szerepe, akibe Cesaria tizenhat évesen beleszeretett. Ám miután kislányuk született, Eduardo visszatért Hollandiába, Cesaria pedig maradt – ezt követően tűnt fel egyre gyakrabban a kikötő bárjaiban, ahol a whiskyje fejében énekelt.

Ismét gyermeket szült

Aztán férjhez ment, és hamarosan újabb gyermeke született. A helyi rádió néhány felvételt is készített vele, melyek a hatvanas években lemezen is megjelentek Hollandiában és Portugáliában, de hogy igazán nekivágjon szerencsét próbálni, arra nem bírták rávenni. Sőt, amikor `75 körül úgy hozta a sors, hogy még az italáért is fizetnie kellett, inkább leállt.

A köztársaság kormánya 1985-ben felkérte a sziget ismertebb énekesnőit, hogy lépjenek fel egy ünnepi rendezvényen, Cesaria – tíz év múltán – ekkor állt közönség elé újra.

Két év múlva pedig arra is rávette egy Portugáliában élő pályatársa, a gitáros Bana, hogy egy kis ottani turnét és lemezfelvételt szervezhessen neki. Banában megbízott Cesaria, hiszen egykor ő fuvarozta a nagybátyját az előadásaira, s általa jött össze az ugyancsak zöld-foki emigráns José da Silvával, aki Párizsba „csábította”.

Végre album is lett

Az első Cesaria-albumot (La Diva aux Pieds Nus) 1988-ban készítettek Silva Lusafrica nevű kiadója számára; a negyedik, a Miss Perfumado kétszázezer példány felett fogyott, és a „mezítlábas dívát” a world music egyik legkeresettebb-ünnepeltebb előadójává tette.

A Sziget Fesztivál közönsége is láthatta 2002 nyarán: valóban mezítláb üldögélt a zongora melletti bárszéken, és a keze ügyében hasonló súllyal kapott helyet a hamutartó és a whiskyspohár, mint a mikrofon.

Az utóbbi években Evora töretlen nemzetközi rangja megkívánta, hogy távolabbra (is) kalandozzon a zöld-foki-szigetek kávéházi dalainál: a Café Atlantico és a Sao Vicente di Longe című albumait kubai muzsikusok és brazil énekesek népesítették be, majd 2003-ban az ő felvételeit is „utolérte” a remix-hullám (Club Sodade).

Koncert-DVD-je (Live D’Amor) jelent meg – annak a párizsi koncertnek a varázsát élhették át azok, akik kilátogattak a Művészetek Palotájában megtartott koncertjére.

A kiválóság 2001 decemberében hagyott itt minket. Emlékezzünk rá

– zene.hu –

[2012.08.26.]