Anyázás egész este a Szigeten: itt járt a Sex Pistols

Igazi örömnap volt a tarajosoknak a Sziget-fesztivál harmadik napja. A német Die Ärtze és a hazai URH után koronaként este fél tízkor a mindenidők legnagyobb punk-kult bandájának számító Sex Pistols vette át az irányítást a Nagyszínpadon.

A jó öreg Johnny Rotten pedig semmit sem változott a kilókon kívül. Zöldragacsos szétálló hajjal és terepszínű hálóba bugyolálva nyomta le a budapesti bulit. Bolond volt mindig, és bolond is maradt. Persze olyan Pistols-os értelemben ez valahogy kötelező. Felfogása is a régi: egy nagy fuck off a világnak.

Tulajdonképpen érdekes és egyben hátborzongató volt belegondolni, hogy ezek az ötven-hatvan éves forma emberek, akik tőlünk még pár száz méterre sem álltak talán tegnap este, fenn a színpadon, ismerték Sid Vicioust. Sőt. Barátjuk volt. Sőt, ismerték Nancy-t is, és azt az egész dzsumbujt, kívülről- belülről, amit punknak hívtak és hívnak máig, hála a Pistolsnak. Tulajdonképpen ők indították el a punk-mozgalmat, majd nagyjából végigbalhézták a hetvenes és a nyolcvanas éveket.

A pénteki koncertről viszont meglepő módon azt lehet mondani, hogy (sajnos) viszonylag kulturáltan telt. De mivel egy kis botrány mindig belefér, megtekinthettük Johnny bácsi brit-zászlós alsógatyájából kivillanó pucér fenekét, úgy jó szögben a közönségnek, és persze teljes képernyős verzióban a két óriás-kivetítőn.

Minden slágert eljátszottak

A nagy középsőujj pedig ezúttal nem az Egyesült Királyságra és áldott királynőjére szegeződött, hanem inkább Amerikát, és főleg George Bush elnök urat tűzte pellengérre, és anyázott neki egész este.

A repertoár meg elég széles volt, hogy segítse a Pistols dolgát Bush elnökkel szemben. Minden „slágert” eljátszottak, kommentárként az amcsikat szidva. Volt ’God save the queen’, ’Liar’, ’Anarchy in the U.K.’ és persze az annak idején bosszúból megírt ’E.M.I.’ is. A lista elég hosszú.

Mondjuk úgy, az egyetlen kiadott nagylemezükről (Never Mind The Bolloks, Here’s the Sex Pistols- 1977) csaknem minden belefért a másfél órás parádéba. Meg egy visszataps, amit már senki nem hitt el, hogy valóban vissza is jönnek. De. Tessék. És játszottak még két számot a már zárásnak tűnő ’Anarchy’ után.

Majd hab a tortán: ráadásként nem fuck Magyarország, hanem „thanks Hungary! ” és persze „thanks Johnny! „- hangzott a búcsúzás a világ leghíresebb, vagy éppen leghírhedtebb punk zenekarától. Egy legendától a ’70-es évek végéről. Egy legendától, akiket soha nem érdekelt semmi, nem számított senki, se hatalom, se törvény.

A lényeg egy volt: pukkadjon a polgár.

Olvass tovább: További beszámolók a Sziget2008-ról

-Rocket Queen-

[2008.08.20.]