Nem szomorkodnak a raszták Százhalombattán - fotókkal

Az idei Reggae Campnek nem kedvez túlzottan az időjárás, a reggae zenét könnyebb melegben és napsütésben befogadni, mint hidegben és esőben. Ennek ellenére a Camp első (bizonyos tekintetben már a második) napján senki sem lógatta az orrát. A Jah harcosai búcsúzkodtak, Natty King tanított, Marlen Johnson pedig elbűvölő volt.

Július ezen hetére esik az egy főre jutó legtöbb fesztivál Magyarország területén, szóval felhozatalból nincsen panasz, a keleti országrész lakói mehetnek a Campus fesztiválra, a "zenére nyaralók" már Zánkán várják a jobb időt, míg az elektronikus zene örökmozgói a Balaton déli partján élhetik ki táncolhatnékjukat a No man's land fesztiválon.

A magyar reggae-szcéna pedig évről-évre ebben az időpontban gyűlik össze (mostanában Százhalombattán), hogy együtt élvezzék egymás társaságát 4-5 napon keresztül. A szokásokhoz híven idén is vannak külföldi fellépők, mindjárt az első napon Marlene Johnson Natty Kinggel és a House of Riddim csapatával. Előtte persze a magyar együttesek melegítik a közönséget, délutántól óránként váltották egymást a csapatok: a helyi illetőségű Honeyball, a Budapest Riddim Band Jr. Brownnal és Milli Chabbal kiegészülve, majd a Kingston Cruisers, a Kettő kettő és a Jah's Warriors. Az utóbbiak fellépése egyébként búcsúkoncertként volt beharangozva.

A Jah harcosainak búcsúja

A Kettő Kettő már 2004 óta örvendezteti meg a jamaikai ritmusok szerelmeseit; jazzes, néhol funky-s ska zenéjüket eddig szigorúan instrumentális formában szólaltatták meg, de úgy látszik ezt megunták, mivel a Roots Kompakt két énekese is velük volt a színpadon. A koncert végét sikerült csak elcsípni.

Kettő Kettő - Reggae Camp (2008)

Utánuk a Jah's Warriors búcsúkoncertje következett, ők ebben a felállásban már valószínűleg nem játszanak többet. A szombathelyi formáció roots reggae-ben utazik, két énekessel, akik hol angolul, hol magyarul énekeltek. A koncert első fele illett a búcsúkoncert tematikához, hiszen elég szomorú, lassú dalokkal kezdtek, majd a vége felé nyomtak egy kis skát és néhány ugrálósabb reggae számot, láthatóan belejöttek a végére és még játszottak volna egy-két dalt, de lejárt az idő - sajnos. A Like a bird, like a lion című szám kifejezetten jó volt.

Jah's Warriors - Reggae Camp (2008)

A csodálatos Marlene

A sokoldalú német művésznő, Marlen Johnson már járt nálunk tavaly áprilisban, akkor Jah Meek és Jah Sesco társaságában. A háttérzenekar akkor is és most is az osztrák House of Riddim volt, az énekesnőt ezúttal a jamaikai Natty King váltotta a színpadon. Marlene Johnson (miután Yah Meek háttérénekeseként belekóstolt a reggae-be) más stílusban is kipróbálta magát: jelent már meg zenéje a Future Sound of Jazz válogatásokon is - egyszóval nem áll messze tőle a soul és a jazz sem. A 2005-ös lemeze után idén áprilisban jelenttette meg My Typ O Smoove című lemezét, (mindegyik anyagnál a House of Riddim csapata segédkezett).

Az biztos, hogy a sokoldalú jelző mellé még elférne néhány, ami az énekesnőt jól jellemzi: Marlen Johnson egy magával ragadó jelenség, amint a színpadra lép nem lehet mást nézni és hallgatni. Én úgy néztem végig - a sajnos nem túl hosszú - koncertjét, hogy szinte észre sem vettem az osztrák csapat halálpontos reggae-jét, az énekesnő teljesen elcsavarta a fejem. Nagyon tetszett, az biztos - és a zene sem volt rossz.

Marlene Johnson jó tolta - fotókkal

Sajnos picit több, mint fél óra után Marlene átadta a terepet Natty Kingnek, aki a jamaikai sztároknál kötelező zászlós emberkével lépett a színpadra. Az említett emberke egy hatalmas zászlóval, mindenféle raszta jelképpel (oroszlántól az afrika-térképen át kenderlevélig volt minden) ellátott ruhában lengette a kezében lévő zászlót és olyan bekiabálásokkal hergelte a közönséget, hogy mo faya, meg come on (persze mikrofont azért nem adtak neki). Natty King (polgári nevén: Kevin Christopher Roberts) kissé energikusabb műsort adott, mint az előtte fellépő Marlene Johnson, több dancehallal, több ugrálással.

Szóval a jamaikai MC kitett magáért, a pihenős, líraibb számoknál leült a monitorládára és onnan okította a közönséget. Egy rögtönzött előadás keretében hangot adott nemtetszésének, miszerint nem szabadna a kendert tiltani, hiszen az csak egy növény, higgyünk neki, ő már nagyon sokat elszívott élete során (ezt készséggel elhisszük neki). Természetesen meg is mutatta, hogy miről van szó, de csak azért, hogy mindenki tisztában legyen vele... A ráadásnál még visszahívta Marlene-t (éljen!!!) és elénekeltek közösen egy számot.

Natty King képekben

A közel kétórás fellépésen a két énekes volt a középpontban, de ehhez arra is szükség volt, hogy a háttérzenekar tökéletesen kísérje őket. Ezzel pedig nem lehetett gond, hiszen a House of Riddim tagjai Ausztria legismertebb és legfelkapottabb reggae zenészei és producerei. Dolgoztak együtt Gentlemannel, Lucianóval, Anthony B-vel és már milliószor kísértek MC-ket a színpadon. Nagyon nem raszták, de tökéletesen nyomták le a számokat, profin, magabiztosan. Marlene Johnson pedig egy istennő!

-nagyM-

[2008.07.26.]