A négyütemű rock & roll motor - A V'Moto-Rock története I.

Négy kitűnő rock muzsikus sorsszerű találkozásának, 12 évi együttműködésének eredménye: 7 nagylemez, 3 és fél kislemez, számtalan hazai és külföldi koncert, és nem utolsó sorban – a közönségsiker. Bár szakmai életpályájuk nem mutat töretlen diadalmenetet, utólag visszatekintve, mégis megállapítható, hogy fontos és maradandó értéket alkotva járultak hozzá a magyar rockzene egyetemes történelméhez. Az 1977-ben alakult V’Moto-Rock történetét több részben próbáljuk rekonstruálni.

I. rész: Az előzmények

Szupergroup-e a V’Moto-Rock? A választ az olvasóra bízom. Attól, hogy egyes formációkat a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években nem engedtek a Hanglemezgyár közelébe, még korántsem biztos, hogy másodrendű bandáról, vagy előadóról lenne szó. Ma már köztudott, hogy a 3T (tiltás-tűrés-támogatás) hírhedt intézménye döntötte el, hogy egyáltalán ki szólalhatott meg hanghordozón, és ki nem? Abban az időben ez nagyon fontos kérdés volt, hiszen az érvényesülés (szinte egyetlen) megkerülhetetlen útját jelentette.

A V’ 73 trió pontosan ebbe a kategóriába tartozott. Lerch István billentyűst, Sáfár (Öcsi) József basszusgitárost és Herpai Sándor dobost, a progresszív rock egyik legkiválóbb magyar reprezentánsaként jegyezték. Műsorukon főképp’ Emerson, Lake & Palmer átdolgozások szerepeltek, de koncertjeiken megszólalt Weiner Leó „Rókatánca” is. Egy alkalommal - a Metronóm ’77 fesztiválon - a lemezgyári Mindenható (Erdős dr.) is kénytelen volt meghallgatni őket; bár zenei kvalitásukról elismerően nyilatkozott, a zenekar jövőjét illetően mégis a maga keresetlen, raccsolós-vulgáris modorában fejezte ki véleményét (nem ehhe b…ik a magyah!).

A Bergendy együttes közel fél évszázados működésének csúcspontját jelentette az a bizonyos 7 év, mikor Demjén Ferenc énekes-basszusgitárost tudhatta frontemberének. A zeneszerző-billentyűs, Latzin Norbert kiválásával korábbi sikereiket már nem tudták megismételni, így Rózsi is egyre inkább a távozáson törte a fejét. 1977-ben még (Erdős Péter javaslatára) megjelentették a „Fújom a dalt” Demjén szólólemezt (eredetileg a 8-as számú Bergendy albumnak készült), de már ez sem változtatott sokat az együttes jövőjét illetően.

A V’73-mal való első közös munka a „Csak egy pillanat” c. nóta, melyet a már említett dalfesztiválon mutattak be. Az eredetileg Lerch-Sáfár szerzőpáros alkotta dal szövege fennakadt a rostán, így Rózsit kérték fel az új vers megírására. Ezzel gyakorlatilag kezdetét vette az a 12 éven át tartó együttműködés, melynek első számú sikerforrását, a Lerch-Demjén tandem alkotói tevékenységének köszönhette. Némi keresgélés után Menyhárt (Menyus) János személye mellett döntöttek a szólógitáros poszton, viszont a nagyszerű bőgősnek, Sáfár Öcsinek már nem tudták a helyét biztosítani; mint a mondás tartja: két dudás nem fér meg egy csárdában!

A zenekar nevét is ki kellett még találni, ami szintén nem bizonyult könnyű feladatnak. Végül, valakinek a fejéből kipattant a V’Moto-Rock elnevezés, mely egyben utalás az új együttes tervezett stílusára is. Ezután, végre felbőgött a négyütemű rock & roll motor; Lerch István- billentyűk, Demjén Ferenc-basszusgitár, ének, Menyhárt János-szólógitár (ex-Ferm, ex-Korál) és Herpai Sándor-dob alkotta csapat 1977. és 1989. között, változatlan felállásban és változó sebességgel futotta be a hosszú utat.

(folytatjuk)

Hegedűs István

[2008.05.08.]