A csodagyerek, aki elaludt, míg Liszt játszott

Ezen a napon hunyt el a kiváló zeneszerző, Johannes Brahms, aki a romantika korában alkotott, de tudatosan a bécsi klasszicista zenei formákhoz nyúlt vissza. Emlékezzünk meg róla egy rövid életrajzi összefoglalóval.

Hamburgban született 1833. május 7-én, Johann Jakob Brahms második gyermekeként.

Zenei tanulmányai 1840-ben kezdődtek, amikor zongoraórákat kezdett venni Wilhelm Cossel zongoratanárnál, aki három évvel később átengedte saját kiváló mesterének, Eduard Marxsennek. Rögtön kiderült, hogy a kis zenészpalánta nagyon is tehetséges, csodagyereknek kiáltották ki. Négy éves volt, amikor első nagyzenekari művét megírta, s tizenhárom éves korában a közeli dokknegyed bárjaiban játszik azért, hogy legyen betevő falatja és némi bére. Nagy árat fizetett érte, ugyanis a közönséges környezet egész életére nyomot hagyott benne.

Tizenhét éves korában megismerkedik Reményi Ede magyar hegedűművésszel, aki Görgei Artúr hegedűse volt. Brahms Reményi Ede kísérője lett, 1852 elején közös hangversenykörútra is indultak. A körút során megismerkedik Joachim Józseffel, aki első hegedűsként a hannoveri királynál szolgált.  Ő egy Liszt Ferencnek írt ajánlólevéllel látta el a fiatalembert, ám Liszt egy legenda szerint megsértődött Brahmsra, amiért nem méltatta eléggé h-moll szonátáját, mert elaludt rajta.

Egy évtizedig dolgozott a Rekviemen

Brahms az ötvenes években alkotta meg első nagyobb szabású művét, az 1. (d-moll) zongoraversenyt, amelyet eredetileg két zongorára írt, de inkább versenymű volt. A mű megbukott és csak jóval később ért el sikert. A Német rekviem is jelentős szerzeménynek számít, ezen a komponista több mint egy évtizedig dolgozott.

Brahms a szimfónia műfajában csak igen későn kezdett el ténylegesen tevékenykedni, 1. szimfóniáját 1876-ra fejezte be. Várakozásának magyarázata valószínűleg az lehetett, hogy – ahogyan azt a szerző maga is bevallotta – sokáig nem voltak eredeti ötletei, s Beethoven lépteit hallotta a háta mögött. Ez egyébként a szerző rendkívüli önkritikáját is mutatja. Végül négy opusszal gazdagította a műfajt a hamburgi muzsikus, ezeket az utókor a Négy evangéliumként emlegeti.

A halál Bécsben érte, 1897. április 3-án - ezzel a német zeneszerzés egy nagy alakja örökre megpihent. Emlékezzünk rá és fényes pályájára a mai napon.

– hu.wikipedia.org alapján: zene.hu –

[2008.04.03.]