Egy különleges lemez: Airtist Wireless

Merész vállalkozás manapság olyan zenében gondolkodni, ami csupán 1-2 hangszerre épül, az Airtist nevezetű formáció azonban egy meglepő lemezzel állt elő.

Az Airtist zenekar három tagja (Markus Meurer, Szilágyi Áron és Döme) mellőzi az elektronikus módon előállított hangokat és csak a saját hangszereikből építik fel a zenéjüket, ami táncolható, egyedi, természetes és még az elektronikus zenét hallgatók körében is sikert arathat.

A Wireless című korongon olyan zenéket találunk, amelyek alapvetően három ősi hangszer játékára épülnek: a didgeridoo-ra, a dorombra és az ember szájára (beatbox). Régi hangszerekkel azonban lehet újfajta zenét is készíteni - erre bizonyíték ez az album.

A didgeridoo és a doromb remekül asszociál az analóg hangszerekre (néhol még az acidre oly' jellemző TB 303-asra is hasonlít), a szájdobolás pedig megfelelő alapokat teremt a dallamoknak. Ősi ütemek, törzsi tánc, sámándob és drumandbass.

Ettől valóban beindulhat egy elektronikus tánczenéhez szokott hallgató is. Egyszerű zene, virtuóz hangszerkezelés, különleges összhatás. Az egész szépséghibája azonban pont az egyszerűség (monotonitás): 54 perc folyamatos didgeridoo és szájdob után valahogy nem akarjuk az elejétől elindítani a CD-t. Élőben azért mindenképpen megnéznénk a produkciót.

-nagyM-

[2008.04.17.]