Tradicionális heavymetal a Morpheustól

Bevallom őszintén nem sokat tudtam eddig a kaposvári Morpheus munkásságáról. Pedig ilyen típusú zenékben utazom, de valahogy eddig a hazai albumok elkerültek. Az egyszerűen csak "III" címet kapott album stílszerűen az együttes harmadik munkája és a Metal Hammer decemberi – egyébként jubileumi 200. - számának mellékleteként látott napvilágot. Az együttes többször turnézott már az Ossian társaságában, tehát már nem ismeretlenek a heavymetal magyar nagyközönsége előtt.

Mert hogy itt tradicionális heavymetalt hallhatunk háromnegyed órán keresztül, melyben amerikai heavy-power keveredik európai ízekkel. És azt gondolom nem is csinálják rosszul a srácok.

Könnyű Tamás torkában ott van a magyar elődök hangja, a basszer Giczi Balázs és a két gitáros Horváth Lajos és Vörös Attila kimondottan jól alapoz és utóbbi szólói nagyon is rendben vannak, a dobos Giczi Tamás is precízen hozza a nem is könnyű gétlábgépes témákat. Meg kell még említeni Horváth Tamás színes billentyűs játékát. Az ilyen típusú zenékből megítélésem szerint inkább elvesz a billentyű, de itt épp az ellenkezője történik és nagyon is jól működik a dolog. A Mantrás Jaya Hari das hangmérnökösködésével az Audioplanetben felvett anyag szépen, kiegyensúlyozottan szól. Magyar albumoknál gondom szokott lenni a dobhangzással, de itt még az is a helyén van.

Jól felépített dalokat találok az albumon, amely nyílván mutatja, hogy a dalszerzés terén így a harmadik nagylemeznél már otthonosan mozogtak a srácok. A 10 dalt tartalmazó albumot a Nincs Igazság nyitja. Lágy billentyűk közül tör elő a szikár riff és sodorja tovább a hallgatót. A kiváló refrénnel rendelkező dal nagyszerű kezdésnek. A Miért változnál? zongorával és fuvolával operáló lassú kezdése után kemény zakatolásba megy át az epikus refrénig.

A masszív örökség

Az Örökség masszív kis darab és bár az efféle „a rock lázadója” típusú szöveg nekem nem jön be, ehhez a zenéhez illik. A Félelem címéhez méltóan baljós darab éles hangulatváltásokkal, kiváló billentyű témákkal. A nehezen induló Morpheus nekem egy kicsit átlagos. A lírai A Szerelem Mindent Legyőz énekét Kenyér Klára jegyzi és ugyan a női ének a mai metal zenei színtéren már nem meglepetés vagy különlegesség, ide jól illik.

A kőmetal Gyötrelem emlékezetes darab, Tamás kiváló énekével. Az ezt követő arabos témákkal és váltott női és férfi énekkel operáló Inkvizíció pedig egyértelműen az album legjobbja. Az „északi” metaltémákat felvonultató Végzet is korrekt kis darab, Vörös Attila kiváló szólójával. A záró  Az Átkozott bitang jó riffre épül méltó befejezése az albumnak.

Egy gyengébb pontot érzek csak: a cseppet klisés szövegeket, bár mint korábban említettem ez lehet, hogy műfaji sajátosság.

A Morpheus nem feszegeti a műfaj határait, nem akar a stílus megváltója lenni. Kellemes meglepetés számomra a produkció egyenletesen magas színvonala. Ezért mindenképpen respekt. Kemény mesterek, kemény munkája, az örökség az övék. Ha kitartóak tudnak maradni talán eredménye is lesz mindennek. Megérdemelnék.

hanczattila

[2008.02.18.]