Maradok tisztelettel - nyílt levél Gáspár Lacinak

Hiszti Eszti nyílt levélben közölte Lacival kapcsolatos gondolatait.

Kedves Laci! 

Heszti vagyok Budapestről, és azért írok Neked, mert nagyon bejön, amit csinálsz! Például ez az új lemez elég telitalálat lett!

Azt hiszem, Te vagy az, aki a legtöbbet változott a Megasztár óta. A hajad hosszú lett és fonott, a ruhád is nagyon trendi, a mozgásod is nagyon sokat fejlődött (mondjuk valljuk be, volt honnan fejlődni), szóval Laci! Szerintem levetkőzted az összes gátlásodat mára, és jól áll Neked!

Az új albumod sem hozott csalódást. Divatos manapság a régi slágereket újra feldolgozni. Nekem ugyan nem fekszik ez a trend, de Neked két okból is megbocsátom: egyrészt, mert ízlésesen nyúltál a nagy klasszikusokhoz, másrészt Neked mérlegelni kell azt is, hogy így jobban komálja majd a nép.

A nép pedig komálni fogja, efelől nincs kétségem! Azt tudnod kell, hogy nálam nagyon nehéz azt elérni, hogy libabőrös legyek egy számtól, de bizony az „Azért vannak a jó barátok” hallgatása közben tiszta libabőr voltam! Pedig mikor olvastam a borítón, hogy ez a szám jön, elkedvetlenedtem, mert az eredetit nem szerettem. Előítéletes vagyok, tudom.

De tulajdonképpen egy perc telt még csak el a CD elindítása óta, és már tudtam, hogy ez jó lesz! Az „Elmegyek” refrénje előtti basszusfutam nagyon stenk!

De említhetném a „Zene nélkül mit érek én” basszus slap szólóját, ami kiváló. Szeretem az albumban, hogy egyszerre felel meg a mainstream vonulatnak, és így a D. rádió is előszeretettel nyomatja majd, ugyanakkor nem bírod ki –szerencsére!- , hogy ne tegyél bele olyan finom fikcsiket, ami zeneileg igényessé teszi az albumot. Talán ez az, ami kiemeli a lemezt a tucat albumok közül! Pont eléggé meg van sózva, könnyen emészthető, és szívesen repetázik belőle az ember!

Drága Lacikám…(bocs, de most, hogy egy órája csak Téged hallgatlak, úgy érzem, már barátok vagyunk), az „Elindul a vonat” basszusgitár szólója énekkel igazán nekem való! Biztos nagy kedvenced lehet a Marcus Miller, hallani a játékodon. Hmmm, van benned dög!:-) A „Quando, quando” feldolgozásban a szaxiszóló ragadott meg. Kellemes.

A borítón jók a képek, egyébként kicsit semmitmondó nekem, de jobb, mintha agyonrajzolták volna oda nem illő cuccokkal. Viszont ez a duma, miszerint: „Valamint köszönöm NEKED, HOGY LEMEZEMET MEGVETTED, NEM MÁSOLTAD ILLETVE MÁSOLOD ÁT, ÉS EZZEL LEHETŐVÉ TESZED, HOGY KÖVETKEZŐ LEMEZEM IS MEGJELENHESSEN!” MEGMONDJAM, MI A BAJOM EZZEL? Emlékszel, hogyan éltél a Megasztár előtt? Őszintén, hány másolt cd-d volt? Ugye, rengeteg? Apám is lemásolta volna az Elvis bakelitet, ha megtehette volna. A technika ma ért arra a szintre, hogy a hagyományos lemezkiadás már nem túl kifizetődő. Ha érdekel a jövő, látogass el pl. a last.fm-re…

Lacus! Anyukám szerint el kéne vinni Téged logopédushoz, hogy a susogó hangjaidon javítson, de rá se ránts, hidd el, ez a szexepiled!

Most, hogy látom, Drága Lacim, hogy élőben nem kisebb arcokkal nyomod a talp alá valót, mint Fehérvári Attila, Oláh Gábor, Dajka Krisztián, Neumann Balázs, Stencli Tamás, tutira veszem, hogy a legközelebbi koncerteden találkozunk! Az utolsó 3 nevet klubokból jól ismerem, ők máris garancia nekem a jó bulira!

- Heszti -

[2008.02.04.]