Régi idők dalai nem csak úrilányok számára

Egy lemez, amelyből kiderül, hogy a Szabó Eszternek horzsol a hangja, annyira jó! Aki nem idegenkedik a feldolgozásoktól, bátran vegye meg, ha mégsem jönne be, tuti ajándék lesz a Nagyinak!

Ez egy koncepciólemez. Történt ugyanis, hogy Kontor Tomi egy szép napon betoppant a konyhába, ahol a kedvese, Eszti épp lebbencslevest főzött, és így szólt hozzá: -"Te, kéne csinálni egy olyan lemezt, amin a Nagyi kedvenceit énekeled!" Legalábbis e sorok írója így képzeli el a jelenetet. Biztos széles rétegek tetszését nyeri el majd ez a feldolgozás album, de én nem tartozom ebbe a csoportba. És ha jobban belegondolunk, van élet a Megasztár után is, csak tudni kell megszólítani a fiatalokat. Vannak kétségeim, hogy sikerül-e ez Eszteréknek ezzel az albummal. Viszont vidéki művházakban kiválóan el lehet playblackelni egyik-másikat!

Csak zúzni tudnak

Most, hogy tisztáztuk, hogy nekem nem jön be általában az efféle feldolgozás, Eszti és Tomi néhány kivétellel erősítik e szabályt: a "Szerelemhez nem kell szépség" című Eisemann Mihály-Zágon István dalt olyan zúzósra tekerték, hogy az nagyon bejön! Segítségül hívták ehhez azt a KGB-t (Kontor-Ganxsta-Big Daddy), akiket az ember lánya már láthatott motoros fesztiválon zúzni. Ez a trió mást nem is tud amúgy, csak zúzni, de azt nagyon. Döglégy Zoli ebben a dalban is oda**szott, ahogy szokott.

A másik dal, ami (szinte) tetszik, az a "Szervusz, te vén kujon" című bravúr, gospel(es jegyeket magában hordozó) verzióban! És éppen ez a bajom, egy kicsit olyan ez a szám, mintha nem fordítottak volna rá elég energiát. Állatira jó kis gospel lehetne, ha nagy kórus volna a háttérben, profi dobos dobolna -  hirtelen az jutott eszembe, hogy a Neoton Família 85 környékén "latin" számot írt "Págó-págó, táncot jár a tenger" refrénnel. Aki akkor hallott először ilyet, teljesen elámulhatott rajta, hogy milyen jó kis latin zene ez, pedig konkrétan nem volt az. (Tudnék még példát mondani a Nox és a népzene, vagy éppen a Gulyásleves és a leveskocka vonatkozásában, de most ezt hagyjuk.) Szóval ezek a "majdnem"-dolgok nem jönnek ki jól.

Hihetetlen, elképesztő

A lemez csúcspontjának szenteljünk legalább egy egész bekezdést, noha az elkövetőjének sokkal kisebb szerep jutott az albumon. Farkas Zsófi, aki egy remek énekesnő - az előbb emlegetett gospel(?) dalban ő volt a vokalista. Én imádom Szabó Eszter hangját, de Zsófi konkrétan akkorát énekel a végén, hogy ha nem halkítom le a hifit, kitörnek az ablakok a szobámban! Hihetetlen, elképesztő. Nem szeretnék vele ordítva veszekedni, tutira vesztes lennék, pedig sikítani én is tudok :)

A borító. Nem variálták túl, mint ahogy az egész lemezt sem. De nem is kell, Eszter énekel "régi idők ruhájában", és bájos, ahogy megszokhattuk. Észrevették már, hogy többet van csukva a szeme színpadon, mint nyitva?

Igazi slágergyűjtemény ez, "Odavagyok magáért", "Engem nem lehet elfelejteni", "Pá, Kisaranyom" és még hosszan lehetne sorolni. 16+2 dal, és ha végig hallgattuk, rájövünk, amit eddig sem titkolt Eszter: különleges, egyedi, reszelős (sőt, ráspolyos!) hangjával elkápráztat mindenkit. Várom a következő albumot, amin remélem saját számok lesznek élő hangszerekkel! (A mostanit pedig odaadom a Nagyinak, csak nem fog szívrohamot kapni a torzított gitártól?)

- heszti -

[2008.02.12.]