Velencei karnevál: EFOTT 2005

Szubjektív beszámoló az idei EFOTT egy-egy napjának sok-sok koncertjéről

Szerdán a Nagyszínpad igen erős mezőnyt kínált: a Heaven Street Seven, KFT, Európa Kiadó menü több volt, mint ígéretes. A HS7 koncert élvezhetőségét sajnos jelentősen befolyásolta a nagyszínpadhoz méltatlan hangzás. A KFT slágerparádéján már valamelyest jobban szólt a technika, és a „küzdőtér” is kezdett megtelni. (Tegyük hozzá: sem szerdán sem csütörtökön nem volt tömegnyomor, ami a szervezőknek lehet, hogy zavaró volt, a nézőknek viszont annál komfortosabb érzést biztosított…). Az Európa Kiadó finoman szólva is fergeteges volt. Az A38-as koncertek repertoárjához képest ezúttal sokkal pörgősebb, ütősebb programot állított össze az underground legenda; a Küldj egy jelet!-től a Mocskos időkig minden nagy sláger (ez a szó persze idiótán hangzik a Kiadó esetében) elhangzott. A Gödör klub sátorban néhány hangfoszlányt elcsíptünk a Negyvenkettő produkciójából. Annyit sikerült megállapítani, hogy itt sokkal jobb volt a hangosítás, nagyon jól szóltak a hangszerek.

A péntek egyik nagy meglepetése a fúvósokkal megerősített Pál Utcai Fiúk koncert volt. A fúvóstriós megoldás remekül passzolt a szokottnál is feszesebb tempóban előadott dalokhoz. Lecsó a koncert közepétől kissé indiszponáltnak tűnt, és többször is elfelejtette saját dalszövegeit, de ez a koncert hangulatán egyáltalán nem rontott, sokak szerint inkább „bájos” volt a bakiparádé. A PUF után a Hiperkarma-Quimby duó is kitett magáért. Ezen a napon már a másik szabadtéri helyszínen, a Tószínpadnál is egyre többen voltak, Deák Bill Gyula fellépésére már komoly tömeg gyűlt össze. Bill kapitány után következett a Lovasi András „szabadidős zenekaraként” aposztrofált Kiscsillag koncertje. Olyan volt az ember érzése, mintha a Kispál eddig kiadatlan felvételei hangzottak volna el, nagyon érdekes műsor volt.

A szombati nap Ákos és a ska jegyében telt. Megsokszorozódott az „egyetemisták és főiskolások” száma, főként a Bonanza egykori énekesének, illetve a manapság igen népszerű, a Tószínpadon és a Globe Sátorban egymást váltó ska és reggae zenekaroknak köszönhetően. A nap legkevésbé szimpatikus megnyilvánulása ahhoz a néhány Ákos-rajongóhoz kötődik, akik már kora délután, a Nulladik Változat – a nagy meleg ellenére rendkívül élvezetes – koncertje idején bebiztosították maguknak a helyeket az első sorokban. Ez persze önmagában nem lett volna probléma, csak épp háttal a színpadnak, könyvet olvasgatva tették ezt, ami enyhén szólva is udvariatlanság az épp színpadon játszó zenészekkel szemben. Az esti koncert – mármint Ákosé – viszont vérprofi volt, CD-minőségben szólt (egyes vélemények szerint már-már „steril”, nem is koncertszerű volt a hangzás). Hatalmas buli kerekedett közben a Globe sátorban, ahol a Boogie Mamma, a Tigris, a Pannonia Allstars Ska Orchestra és a Ladánybene 27 nyomta a skat és a reggaet; és a Tószínpadnál is, ahol a Testi Egyenleg, a Skafunderz és – a cikk szerzőjét is soraiban tudó – Malacka és a tahó tette ugyanezt. (Jöjjön akkor itt egy még szubjektívebb rész: ez már a sokadik EFOTT-koncert a zenekar történetében, de mind közül messze a legemlékezetesebb volt). Tömegeket vonzott az Amorf Ördögök bulija is, de a szombat estére általában is igaz volt, hogy minden színhelyen ezrek buliztak.

A strandolók bizonyára panaszkodtak (merthogy sokszor esett, és ez nem valami szimpatikus dolog a Velencei-tónál…), de a koncertlátogatók elégedettek lehettek: jó kis EFOTT volt ez is!

Borovitz Tamás

[2005.08.05.]