Világsztár Debrecenben - Joe Cockernek nem sikerült, ami a Tankcsapdának összejött

Novemberben zeneünnep volt Debrecenben. Az “5 éves a Főnix Csarnok!” programsorozat sztárvendégként ugyanis a füstös hangú világsztár, Joe Cocker adott koncertet.

Nagy várakozással utaztunk Debrecenbe ezen a novemberi napon, tudtuk, hogy biztosra megyünk: Joe Cocker koncertjén kizárólag jó zenészek, egy különleges énekhang és számos, jól ismert sláger vár ránk. Közben reménykedtünk, hogy Debrecen és környéke (legalább látszatra) megtölti a nyolcezres arénát, mert a művész azt érdemli.

Ezúttal csak egyharmados csarnok

Bíztunk benne, hogy ez a korosztály már anyagilag is megengedhet magának egy kis „luxust”, nyitottak a jóra és igazi lokálpatrióták, megmutatják, hogy kell fogadni egy sztárt. No meg gondoltuk: ki tölti meg a Főnix-et, ha Joe Cocker nem? Aztán a helyszínen láttuk, hogy a művész közönségének többsége – már aki eljött - bizony az ülőhelyeket választotta, a küzdőtérre alig jutott egy kisebb csoportnyi ember. Aztán a helyiektől még a koncert kezdete előtt megtudtuk, hogy eddig csak Ákos és a Tankcsapda adott itt teltházas koncertet.

Kortalan hatvanas

Az utóbbi időben kétévente (szívesen) látjuk Joe-t Magyarországon, ő mit sem változik, nem öregszik. Szürkés öltönyében és fekete ingjében nem egy tipikus rock sztár látványát nyújta, de amint kiengedi a hangját, mindannyian tudjuk, hogy a látszat csal, „A Rock Énekes” áll a színpadon. Különleges mozdulatai csak rá jellemzőek: kezeivel koordinálatlanul hadonászik, egyikkel csipeget, csettintget, a másikkal finoman simítgatja a levegőt. Fiatalos, hihetetlenül energikus, mi több 2007-ben új albummal jelentkezett. Természetesen a „Hymn For My Soul”-ról – melyek nagyrészt Stevie Wonder, Bob Dylan és George Harrison számok feldolgozásai – is felcsendült pár dal, alakult a soul hangulat.

Ezeket a dalokat mindenki ismeri és szereti

Nem kellett sokat várnunk a nagy slágerekre sem, még az est első felében felcsendültek a híres balladák, a When The Night Comes és a N’oubliez Jamais, ami alatt a kivetítőn a háttérben Catherine Deneuve társaságában rótta Cocker a párizsi utcákat. Aztán a nagy sláger, a Summer In the City kellőképpen felforrósította a hangulatot, még nagyobb ováció köszöntötte a Beatles dalt, a Come Together-t. A nélkülözhetetlen számok sem hiányoztak. Finom zongorakísérettel adták elő a You Are So Beautiful-t, majd az Unchain My Heart és a You Can Leave Your Hat On jelezte, közeleg már a vég.

A mindenki által ismert With the Little Help from My Friends alatt a háttérben régi felvételek felvillantották az est főszereplőjének különböző arcait. A kedvencem: a kivetítőn láthatjuk fiatalon Woodstock-ban koncertezni, élőben pedig Debrecenben - úgy negyven évvel később. Amikor Joe kipréselte magából azt a legendás üvöltést, ami félreismerhetetlen védjegyének számít, már nem is reméltük, hogy tartogat számunkra még mást is. De a ráadás blokkban, a Cry Me A River-t mi is teli torokból üvöltjük. Tudjuk, hamarosan levonulnak és vége ennek a szép estének is.

Közvetlen, vidám és profi az állandó zenekara

Két billentyűs, egy basszusgitáros, egy dobos, egy perkás/szaxofonos, egy gitáros és két vokalista lány kíséretében dalot nekünk Joe Cocker. Felismertük a korábbi koncertekről a basszusgitáros hölgyet, bár azelőtt kopasz volt, no és persze az ősz hajú Jack Bruno-t a dobok mögött, akihez szintén nem egyszer volt már szerencsém annak idején Tina Turner utolsó két turnéja alkalmával. A vokalista lányok egy-egy „mosoly-ország”, csinosak, jól táncolnak és természetesen nagyon jól énekelnek. Ha háttérben kell maradni, jól kiegészítik Mr Cocker énekét, de ha azoknak a hangnak ki kell jönni, hát fergeteges!

A buli után

Bevallom - nem egészen véletlenül - összefutottunk a zenekarral a koncert után a turnébuszuk felé menet. Kicsit elcsevegtünk Jacko-val, aki elárulta, hogy Tina új albumon dolgozik, de biztosan nem fog már turnézni. A zongorista elmesélte, hogy még aznap lebuszoznak Belgrádba és mindig szívesen jönnek Magyarországra. A zenekar női részlege együtt kacarászva, vidáman érkezett, és ki gondolta volna, hogy hangosan nevetgélve közlik, hogy „Á, rád emlékszünk! Ott énekelted a dalokat az első sorban!” Hát igen, nem tagadom... Bár én inkább csak kiabáltam a dalokat, de szerencsére ők nem olyan jól hallottak engem, mint én őket...

-Frk4muzik-

[2007.11.30.]