Rákász "Megatánc" Dániel: Jó okom van arra, hogy most eltűntem
Táncol és modellkedik, énekel és színiiskolába jár. Egy sokoldalú és maximalista tehetség: Rákász Dániellel beszélgettünk.
- A Vámpírok bálja óta nem sokat hallani rólad. Mivel foglalkozol mostanában?- Jó okom van arra, hogy most eltűntem, ugyanis az elmúlt 3 évben egy olyan élettempót diktáltam magamnak, ami a legkevésbé sem volt pihentető. Folyamatos munkák, haknik, bemutatók, különböző projectekben dolgoztam táncos-szabadúszóként, illetve önjelölt leendő musicalesként. Most foglalkozhatok végre magammal és azokkal a dolgokkal, amikre eddig nem volt időm vagy energiám, így például elkezdtem balettórákra járni. Alapvetően modern és hip-hop táncos vagyok, de a klasszikus végzettség egy olyan alap, ami nagyon sok új perspektívát nyit, és nagyon megkönnyíti az összes többi stílus tanulását. Énektanárhoz járok, és tavasszal felvettek a Pesti Broadway Musical iskolába, ott is énekelni, színészkedni tanulok. Tervezek egy saját vállalkozást, ami tánchoz, énekhez, show-hoz kötődik, ezt talán jövőre sikerül megvalósítanunk. Divatbemutatókat, tánc-showkat szervezek, szóval van mivel kitöltenem a nap 24 óráját.
- Milyen volt világhírű művészekkel együtt dolgozni?
- Lélegzetelállító. Amikor az első eligazításnál beléptek a terembe, és üdvözölték a csapatot, már az is egy nyugati atmoszférát teremtett, hogy itt nem szólistákról, énekesekről, táncosokról van szó, hanem egy teamről, ahol mindenki egyenrangú. Magyarországon ez még nagyon hiányzik, itt egy olyan hierarchikus rendszer van, ami megkövetel bizonyos fajta tiszteletet, akár ok nélkül is, ha az emberek a megfelelő pozícióban ülnek. Itt a válogatásoknak köszönhetően egy nagyon kellemes atmoszférát sikerült megteremteni, hiszen a szakma legjobbjai gyűltek össze, függetlenül attól, hogy ismertek-e vagy nem.
Hihetetlen precizitással dolgoztak, sokszor hetekre előre tudtuk, hogy tervezzük az életünket, mindig volt mihez tartani magunkat. Külön kiemelném Dennis Callahant, aki Broadway-koreográfus, és aki ennek a darabnak a mozgásművészeti megalkotója, egy zseniális elme, aki az utolsó hajszálig beállít mindent, de erre szükség van, mert ettől lesz kiemelkedő, nem csak átlagos. Hiába van az énekes elöl, a tánckarban a leghátsó sorban állónak is ugyanúgy teljes erőbedobással, ugyanazzal az energiával kellett dolgoznia, és ez a Broadway. Ez új volt itthon.
- Hogy érzed magad a produkcióban?
- Nagyszerűen. Nem titok, hogy már évekkel ezelőtt megkezdték az előkészületeket ehhez a darabhoz, amibe én 2006 nyarán csöppentem bele. A bemutatóig eltelt egy év alatt megismertem azokat az embereket, akikkel együtt dolgozom, és mire a próbák elkezdődtek, egy olyan lendületes csapat állt össze, amihez öröm volt tartozni. Mindenki a legjobbat remélve, a maximális energiákat bevetve sok örömöt és áldozatot hozott azért, hogy ez a produkció létrejöhessen. Nagyon szeretek benne lenni, és rengeteg pozitív visszajelzést kapok, jó látni, hogy az emberek szeretik, amit csinálok.
- Roman Polanskiról mi a benyomásod?
- Nagyon kedves, közvetlen, allűröktől mentes ember. Amikor volt egy kis szabad ideje, beült velünk a színház büféjébe sörözni, beszélgettünk, fényképeket készítettünk, ez nagyon furcsa érzés volt, hiszen egy nemzetközi sztárról van szó. Ebből kifolyólag nem sokat mutatott magából, de annyit mondhatok róla, hogy aranyos, és egy zseniális elme.
- A Vámpírok bálja megnyitott előtted új kapukat? Több fellépési ajánlatot kapsz mostanában?
- Nem mondanám, hogy nem, de azt sem, hogy igen. Sokkal többen megkeresnek e produkciónak köszönhetően, mint a Megatánc idején. Jó érzés látni, hogy az embereket érdekli és lenyűgözi ez a dolog. Ahhoz azonban, hogy ez a produkció berobbanjon a köztudatba, több időnek kell eltelnie, mert ez a két hónapig futó előadássorozat még nem elég ahhoz, hogy több tízezer vagy százezer emberhez eljusson a híre. Az alkotók különféle terveken dolgoznak, hogyan lehetne a darabot népszerűsíteni, ízelítőt adni abból, hogy ez egy Broadway szintű produkció, végre itt, Budapesten.
- Honlapodon írtad, hogy szeretnél elmélyedni a klasszikus balett és a break-dance fortélyaiban. Hogy állsz ezzel?
- Balettre járok heti négy alkalommal, a break-dance műfajának egyelőre csak csodálója vagyok. Ez a tánc meglehetősen veszélyezteti az ember testi épségét. Én még szeretném használni a testemet, tehát érthető módon ezt a dolgot átmenetileg félretettem, de talán pár év múlva megpróbálkozom néhány alapmozdulat elsajátításával.
- Hogyan kerültél be a Bon-bon új klipjébe, és hogy tetszett a forgatás?
- A kliprendezővel már korábban is dolgoztam együtt, és megkeresett, hogy rám gondol ezzel a szereppel. Őszintén bevallom, a klipet még nem láttam, nem jellemző, hogy zenei csatornát néznék. Sok ismerősöm látta, és nagyon dicsérik. Egynapos forgatás volt egy borgyárban, jó hangulatban telt. Mivel mindenki megemlíti és sikere van, már én is szívesen megnézném.
- Modellkedsz még? Kaptál új felkéréseket?
- Igen, bár ez a szakma abszolút hullámlovaglás. Őszintén szólva ez egy jó pénzkereseti lehetőség, de a szívem inkább a színpad felé húz, önmegvalósításként számomra többet jelent fellépni egy darabban, táncolni, énekelni, semmint az, hogy szép vagyok és lefényképeznek. Nem ezt tekintem a fő profilomnak, ennek ellenére foglalkozom vele, most is épp egy válogatásról jövök.
[2007.10.31.]
Hírek
