Kis helyen is nagy volt a Rómeó Vérzik

Sokan megrémültek a hírtől, hogy a felvidéki trió buliját a kisszínpadra kényszerítették a szervezők, ám egy pillanat múlva, ahogy a zenekar belecsapott a húrok közé, minden olyan tök normális és rendkívül oké volt, hogy többet már senkinek sem jutott eszébe méltatlankodni.

Tehát egy percig nem okozott felfordulást  vagy éppen különösebb szívfájdalmat az először olyan aggasztó tény, hogy Rómeóék kivételesen most nem a nagyszínpadon "hejehujoznak" majd a Trackben. Tetszett ez a meghittebb hangulat, a különleges füstös-nyári klubfíling, és az, hogy a koncert így is olyannyira élvezhető volt, hogy a háborgás helyett inkább énekeltünk és ugráltunk, vagy pedig sikitoztunk, persze azt is kizárólag örömünkben. Mert minden annyira klappolt ezen az estén.

Elhangzott ugyanis mindenkinek legalább egy-egy kedvenc dala, és hát ami nem kedvenc nóta, az sem megvetendő. Tagadni nincs is értelme, ez a koncert egy olyan igazi klasszikus, pörgős nyári bulira sikeredett , amilyenre mindig is vágyakozik az,  aki kellőképpen szereti az élőzenét.

Kezdjük rögtön azzal, hogy a buli viszonylag korán, egy kicsivel este hét előtt elkezdődött, ugyanis a Főnix Rt már ekkor nekiállt edzeni a közönséget, és alakítani a hangulatot az esti nagykoncertre. Szólt a jófajta rockzene, fogytak a sörök, gyűltek az emberek, így lett egyre fergetegesebb ez az őrületes nyári klubhangulat.

Mire pedig negyed kilenc körül a Rómeó Vérzik fellépett a színpadra, a közönség hölgytagjai már alig bírtak magukkal. Így Koppányék sem teketóriáztak sokáig, és rögtön olyan dalokkal kezdtek, ahonnan már nem volt visszaút, legalábbis unatkozni tuti nem unatkoztunk egy pillanatig sem. Majd egyszer csak, nagyjából a party legdögösebb részénél úgy tűnt, hogy véglegesen elbúcsúzik a zenekar, ám a visszataps után még legalább tíz számot eljátszottak az örömtől fejét vesztett közönségnek. Újra beindult tehát a pörgés, vagy éppen abba sem maradt. Ha arra volt szükség, a romantikáztunk egy-egy lazább, szerelmesebb számra. Sőt, előkerült az idén huszadik jubileumát ünneplő csapat legelső dala is.

Így volt ez az este egyszerre felejthetetlenül rockos, igazán trendin nyári, és egyben rohadtul romantikus, mocskos rock n' roll party is. Szerettük.

– koko –

[2015.08.16.]