Chris Rea frenetikus szólója a Papp László Sportarénában

Huszonötödik, Santo Spirito Blues című nagylemezének turnéja kis hazánkba is ellátogatott. 2002 és 2008 után most járt nálunk harmadszor, s ismét nagyszerű koncertet adott rajongóinak.

Űrhajó szeli át a kozmikus ködöket, s közelít a földhöz (vagy mi magunk repülünk, ez nem derül ki) majd a kivetítőn, a földet körülvevő felhőrétegen át Európa fölé érkezünk, s végül Firenze környékén landolunk (itt jegyzem meg, egy minimális változtatással, a videó végén, lehetne a turné helyszíneihez aktualizálni a leszállás helyét; bizonyára értékelné a közönség - ugyanakkor ez mit sem von le koncert értékéből).

A Down the stony road ismerős dallamával veszi kezdetét a magas színvonalú koncertélmény. A színpadi díszlet pár hatalmas, világító rámájú gitárra szorítkozik, a kivetítőn is ritkán egészítették ki látványelemekkel a hangorgiát; hamar világossá válik a koncertre látogatóknak, hogy itt bizony a minőségi zenén lesz a hangsúly - nem is okozott csalódást az Angol blues-rock legenda. Az idén 61 éves sztár korát meghazudtoló fiatalos lendülettel játszotta legnagyobb slágereit; köztük a Where the blues come, és a Josephine valamint a Road to hell című örökzöldeket.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

Kimagasló gitártudását többször is megcsillogtatta Chris, frenetikus szólókkal örvendeztette meg hallgatóságát. A színpadon háttérgitárosán kívül, két billentyűs, dobos és egy basszusgitáros kísérte; a billentyűsök több ponton kaptak lehetőséget remek szólók kivitelezésre, ezzel koronázva meg a blueskoncertet. Az egy és háromnegyed órás előadáson 17 szám hangzott el, köztük az új lemezről is jó pár; személyes kedvencem az Old matador, s a koncertet záró Somewhere between the stars is.

Keretbe foglalta az estét, hogy a landolás helyszínéről elrugaszkodva, ahogy érkeztünk, éppúgy távoztunk; először elhagytuk a bolygót, majd a naprendszert, végül a galaxist és az egész univerzumot magunk mögött hagyva. Elégedetten távozhatott a közönség, igazi Chris Rea élménnyel gazdagabban.

- Kovács Krisztián -

[2012.02.18.]