Bemutatkozik a Long Play 33 1/3 zenekar , a ˝A Furcsa Nevű feltörekvők˝
Az állandó próbaterem biztosítása Németh Katalinnak köszönhető, aki a zenekar mecénásaként ismert első rajongók és közeli barátok egyike. Így indult el a zene és szöveg kéz-a-kézben szerzőpáros kezdeti munkásságával a Long Play 33 1/3 zenekar egyre sűrűsödőbb zenei pályafutása.
A zenésztársak keresése során az első tag Holubecz Bálint személye, mint dobos és énekes nem volt kérdés, mivel István korábban veszprémi egyetemistaként 2001-ben játszott fél évig egy közös formációban már vele, és barátságuk a formáció felbomlását követően megmaradt, időről-időre összejártak jammelgetni, melyekről házi felvételek is készültek. Ezen korábbi közös formációjuk elnevezését a jól csengő Long Play 33 1/3 nevet pedig megtartották.
Harmadik újdonsült tagként Fehér Zoltán, univerzális basszusgitáros csatlakozott a csapathoz, aki hamar ráérzett a zenei stílusra és könnyedén megajándékozta zeneszerzőként a zenekart a Childish Dreams című dallal.
Többszöri nekifutást követően, amely közel egy éven át tartott sikerült egy kreatív billentyűst Derecskei Zsoltot becsábítani a zenekarba, aki István korábbi barátja és állandó zenésztársa a fent említett formációkban. Zsolt már a kezdetektől a demo felvételeken, az első dal írásától folyamatosan zeneileg segített a háttérben (sőt a honlapot is ő készítette), de akkor még úgy érezte, nem áll készen az aktív zenekari tagságra. Zsolt kitűnően gitározik és énekel mindamellett, hogy billentyűs, ez újabb távlatot nyitott a hangszerelésekben és végre megszólalhatott a 3 szólamú ének, amivel viszonylag egyediek lehettek a jelenlegi magyar könnyűzenei palettán. A zenekar folyamatos próbákkal összerakott egy teljes estés saját szerzeményekből álló repertoárt és elindult a koncertezés, főként Budapesti helyszíneken. A koncertezések során, sajnálatos módon zenei összeférhetetlenségek merültek fel a további célokat és irányokat illetően, így Bálint távozott.
Helyére Szalóczy Miklós kiváló dobos került, de a sűrűsödő zenei elfoglaltságok már nem fértek bele a jelenlegi életvitelébe, így néhány hónap után ismételten dobos nélkül maradt a zenekar.
Szerencsére csak nagyon rövid időre, mivel szinte azonnal akadt egy fenomenális dobos és énekes, Bakó Balázs személyben, aki hatalmas zenei tapasztalattal rendelkezik a magyar indie zene világában, és dob mellett is kitűnően énekel. Így kiegészülve a zenekar megtalálta a teljes összhangot és a technikai hátteret a profi szintű előadás kivitelezéséhez. A hazai lehetőségek korlátai ráébresztették a zenekart az Unplugged műsor szükségességére, így annak kiteljesülése érdekében a zenekarhoz csatlakozott tiszteletbeli tagként Derecskei András hegedűművész is.
Azóta sok idő telt el és sok minden történt és történik a zenekar életében, kezdve a mérföldkőnek számító lemezbemutató koncerttel, a folyamatos TV-s és rádiós szereplések, interjúkon keresztül a jelenleg zajló újabb album anyagának elkészítésével bezárólag.
A tagok magukról és ahogy Ők látják a zenekart:
Bakó Balázs: „1998-tól a Supersonic-ban énekelek. Az ének mellett mindig a dob volt a fő hangszerem, nem mondanám, hogy nagy dobos vagyok, de remélem, hogy jó zenész és ez talán fontosabb is, mint a céltalan kelet-európai virgázás. Sosem tanultam dobolni, de olyan hatások alatt éltem/élek, mint Ringo Starr, John Bonham, Keith Moon, Zack Starkey. Az LP3313-hoz 2011 nyarán csatlakoztam egy közös barátunk közvetítésével és hamar elkaptam a banda zenéjét. Sokat gondolkodtam, hogy milyen stílus - bár nem vagyok egy stílusbetyár - sokan mondják, hogy Beatles... nos lehet, de nekem van benne Byrds, The Who... elég sajátságos stílus, éppen ezért tartottam már a kezdetektől kihívásnak.
Mondhatnánk, hogy indie globális értelemben, azaz independent, vagyis független más kliséktől, main streamtől, de itthon egészen mást képzelnek az emberek az indie szó mögé, nos, ilyen értelemben szerintem egyáltalán nem vagyunk AZ. Most azt tartom a legfontosabbnak, hogy minél több helyre eljussunk a bandával, Budapest mellett minél több helyen megmutathassuk magunkat.”
Derecskei Zsolt: A Long Play megalakulásakor még nem voltam aktív zenekari tag, de a háttérben ott tevékenykedtem. A kb. 1 évnyi hosszas próbaidőszakot átugrottam (habár mindig is kaptam invitálásokat a zenekarba) és végül csatlakoztam, amikor már a repertoár nagyrészt ki volt dolgozva, így én csak érintőlegesen folytam bele ebbe a munkába. Csatlakozásom óta legalább annyi minden történt, mint az előtt. Bár nem vagyok alapító tag mégis kicsit olyan érzésem van, mintha én is az lennék, talán azért mert az ötleteim meg vannak becsülve a zenekarban és legalább annyira számít az én véleményem, mint az alapító tagoké (és ez egy ajándék nemcsak egy zenekarban, hanem bárhol máshol a világban). Mindig is inkább a külföldi, elsősorban angolszász-típusú zene vonzott, hogy miért, az még máig is megfejthetetlen számomra, de szívesen dúdoltam már kiskoromtól fogva a 60-as évek zenéit. A Long Play számomra – a zenekarhoz való csatlakozásom óta – egy olyan játszótérré nőtte ki magát, ahol a saját ötleteimet (is) meg tudom valósítani és a semmiből valami újat létrehozni. Egy-egy ilyen ötlet megszületése és sikere örömet szerez, és inspirációt ad. Ezzel együtt jó érzés megoldani egy vitás helyzetet zenekaron belül, nem feltétlenül nekem kell, hogy igazam legyen, de mindenképpen a csapat hasznára kell, hogy váljon. Egy olyan közösség tagjának mondhatom ezzel magamat, amiért érdemes tenni, mert idővel vissza fogom kapni mindazt a jót, amit addig beletettem.
Izgalmas dolog végigjárni az ismeretlenség útját az ismertség felé, azt hiszem jó úton haladunk.”
Fehér Zoltán: „Az életem pályafutását az egyetemen kezdtem, mivel ott lettem valaki (Szegecs). A zenész pályafutásomat (mint sokan mások) én is egy Punk zenekarban kezdtem ritmus gitárosként (na annak a 3 akkordnak nem sok ritmusa volt :). Ez a korszak volt a "HOSSZÚHAJ, VELLANYGITÁR, HÜLYEZENE" korszak. Azóta mondhatjuk benőtt a fejem lágya, így elkezdtem basszusgitározni, mert az olyan jó. Autodidakta zenész vagyok, így teljesen más oldalról közelítek meg minden hangot a basszusgitáromon, mint egy tanult zenész.
Sok formációban megfordultam és sokféle zenét is játszottam már, a kísérletező kedvemnek köszönhetően találtam rá a Long Play 33 1/3 zenekarra és azóta is itt ragadtam. :-) „
Békei István: „Utolsóként, de nem utolsó sorban, szeretném megköszönni mindenkinek az eddigieket és bízom benne, hogy egyre több emberhez tud eljutni a zenénk, az, amit képviselünk és napról napra többen találják meg benne mindazt a pozitív életérzést, amelyet képvisel.
Friss hírként - A zenekari életünk talán legfrissebb élménye az első klip forgatásunk volt (szintén az albumunk címadó daláról, a „Being Nowhere” –ről van szó), amely egy újabb mérföldkőnek tekinthető a zenekar életében. Mind a forgatás, mind az odáig vezető út hatalmas, de jóleső küzdelem volt. A klip megjelenése Szeptember második felében várható, szóval érdemes lesz mindenkinek figyelni az alábbi elérhetőségeinket. Ezúton is köszönjük a Render Médiának a segítséget és mindazoknak, akik eddig és a továbbiakban is segítik munkánkat!”
Ha tetszik a zenekar, nyomj egy lájkot, mert ezzel remek lehetőséghez juttathatod a csapatot!
Hírek
dolgozva, így én csak érintőlegesen folytam bele ebbe a munkába. Csatlakozásom óta legalább annyi minden történt, mint az előtt. Bár nem vagyok alapító tag mégis kicsit olyan érzésem van, mintha én is az lennék, talán azért mert az ötleteim meg vannak becsülve a zenekarban és legalább annyira számít az én véleményem, mint az alapító tagoké (és ez egy ajándék nemcsak egy zenekarban, hanem bárhol máshol a világban). Mindig is inkább a külföldi, elsősorban angolszász-típusú zene vonzott, hogy miért, az még máig is megfejthetetlen számomra, de szívesen dúdoltam már kiskoromtól fogva a 60-as évek zenéit. A Long Play számomra – a zenekarhoz való csatlakozásom óta – egy olyan játszótérré nőtte ki magát, ahol a saját ötleteimet (is) meg tudom valósítani és a semmiből valami újat létrehozni. Egy-egy ilyen ötlet megszületése és sikere örömet szerez, és inspirációt ad. Ezzel együtt jó érzés megoldani egy vitás helyzetet zenekaron belül, nem feltétlenül nekem kell, hogy igazam legyen, de mindenképpen a csapat hasznára kell, hogy váljon. Egy olyan közösség tagjának mondhatom ezzel magamat, amiért érdemes tenni, mert idővel vissza fogom kapni mindazt a jót, amit addig beletettem.
Fehér Zoltán: „Az életem pályafutását az egyetemen kezdtem, mivel ott lettem valaki (Szegecs). A zenész pályafutásomat (mint sokan mások) én is egy Punk zenekarban kezdtem ritmus gitárosként (na annak a 3 akkordnak nem sok ritmusa volt :). Ez a korszak volt a "HOSSZÚHAJ, VELLANYGITÁR, HÜLYEZENE" korszak. Azóta mondhatjuk benőtt a fejem lágya, így elkezdtem basszusgitározni, mert az olyan jó. Autodidakta zenész vagyok, így teljesen más oldalról közelítek meg minden hangot a basszusgitáromon, mint egy tanult zenész. 
benne, hogy egyre több emberhez tud eljutni a zenénk, az, amit képviselünk és napról napra többen találják meg benne mindazt a pozitív életérzést, amelyet képvisel. 
